...a kredit vadászat. Ma sikerült 3-at bezsákolni.
Olyan furcsa. Utolsó igazi főiskolás szorgalmi napok, utolsó igazi főiskolás vizsgaidőszak. Hamar elröppent ez a 3 év. Egyáltalán nem bánom. Inkább örülök neki. Bár azt nem tudom, hogy mi vár rám, de ennél csak jobb lehet.
Én nem tudok mit mondani. Csak hogy a Duna, a Dunára figyelni kell.
Mert a Duna jön, a Duna az mindig jön.
Reggel pedig különleges volt. Konkrétumot nem tudok mondani. Lehet, hogy a bolondos gondolatok. Egy rég elfeledett, szimplán aranyos podcast, amit a lejátszom random módja dobott elém. A könnyen emészthető kontrolling jegyzet. A már zavarba ejtően kedves felszolgáló srác, aki fővárasi viszonylathoz képest hihetetlen nyugodtan, kedvesen és lassan csinálta meg a kávém, de neki elnéztem, mert valahogy jó volt nézni, ahogy a kiürült, lökött fejem azt bámulja, ahogy a kávé belecsorog a tejbe. Vagy az a szimpatikus jelenet, amikor tapssal búcsúztunk az utolsó kontrolling órától. Jobb ötletem nincs. Pedig még az idő is hihetetlen ramaty volt. Csak egy kis eső hiányzott volna egy depresszív időjáráshoz. Nekem mégis jó volt a kedvem.
A pancser, utcán lézengő színészek pedig vesszenek. A fehér hódítókkal együtt. Kik végül maradnak egymaguk, én meg vidáman startolom a napokat.
