Kinézek az ablakon a 6-ról és ahelyett, hogy azt látnám, hogy korom sötétség van oda kinn, egy, az utcalámpák fényével megvilágított, sötét lila égboltot látok. De ez miért olyan fontos?! Mert legszívesebben beburkolóznék a sötétbe a gondolataimmal, de ilyen égi viszonyok mellett hogyan?!
Most azon kellene morfondíroznom, hogy vajon melyek azok a fontos témakörök, amiket még át kellene néznem a holnap reggeli vizsgára, de ehelyett azon gondolkozom, hogy nekem mik az igazán fontos dolgok az életemben. Képtelen vagyok válaszolni a saját magamnak feltett kérdésemre, de érzem, hogy az a sok karú mérleg valahogy nagyon nincsen egyensúlyban. Vajon azok a dolgok lennének a fontosak, amik a legtöbbet foglalkoztatnak a hétköznapjaimban vagy csak egy rossz irányba sodort periódusomban vagyok, ahonnan egy másik mederbe kellene mennem? Az az ember vagyok, aki mindent szeretne egyszerre és sokszor úgy is gondolja, hogy ez lehetséges is, de talán most jutottam el arra a pillanatra, amikor el kell fogadnom, hogy egy nap 24 óra és soha sem lesz több. Az én testem meg csak akkor tudja a napokat kihasználni, hogy ha átaludja szépen a maga 7-8 óráját, amit neki kellene.
Sok minden van az életemben, ami tényleg fontos nekem, de képtelen lennék egy prioritási sorrendet meghatározni (nem vagyok én szorosan csatolt multiporcesszoros rendszer párhuzamos rendszersínnel, amiben prioritás eldöntő parancsolgat *mintha annyira tudnám, az anyagot, NOT*). Ezt a félévet egy pár szempontból elúszottnak érzem. Többször kellene megállnom magamban, egy kávé mellett és csak néznem ki a fejemből, hogy honnan jöttem, hol vagyok és hova tartok. Vagy csak szimplán többet kellene blogolnom.
