Fölállok az asztalomtól, és fél lépéssel az ablak elött termek. Kinézek, és látom a mélységet, a Dunát, a hömpölygő ember tömeget, a dugókat, a csepeli gyártelep távoli kéményeit. Ez már nem ugyanaz, mint régen. Eltűnt a grund, a zsibongó gyerekek, a virágok az ablakból.…