Kevés olyan embert ismerek a kortársaim közül, akik nem változtattak célt maguknak. Hosszan tudnám folytatni a sort, hogy hány ismerős váltott iskolát, keresett magának másik hivatást. Ritka az az ember, aki elsőre helyesen választ. Igen, szerény személyem sincs más szituációban. Miért is lógnék ki a sorból. A vicces az egészben az, hogy ez a dolog akkor kezdett el megfogalmazódni bennem, amikor a szakmába vágó helyen kezdtem el dolgozni. Főnököm mindig kérdezte, hogy mi motivál engem abban, hogy itt dolgozzam. Pénz? Tapasztalat? Sorolta szépen sorba az alternatívákat, de egyikre se tudtam azt mondani, hogy IGEN ez. Csak bólogattam, hogy igen ez is, meg az is. Félvállról vettem a dolgot. Aztán a nulla motiváció meg is hozta a várva várt történést. Ott hagytam. Igazából ő felajánlotta azt, hogy maradjak, de akkor változtatni kellett volna a munkához való hozzáállásomon. Nem maradtam. Helyes döntés volt. Azóta megyek a lejtőn és keresem magam. Végül is azt hiszem megtaláltam, de vicces, hogy végig itt volt a szemem előtt. Mindegy, jobb később, mint soha.
Abban talán nincs semmi meglepő, hogy ha az ember először félrelő, meg talán még egyszer, de végül betalál. Persze ha érdeke az, hogy megtalálja a leginkább neki fekvő dolgokat, mert olyan nincs hogy valakinek semmi se tetszik. Azt hiszem ez a fiatalságnak az egyik lényege, keressük önmagunkat. A helyünket a világban. Csapongunk ide-oda. De miért olyan jó nekünk az, hogy hemzseg az ország olyan 20on évesekkel, akik már 2-3x iskolát váltottak? Biztos, hogy ezt így kellene csinálni? Valami nekem ebben nem tetszik. Az se tetszik, hogy 3. éve koptatom a padot talán teljesen feleslegesen. Nem tudom, hogy mi válik majd hasznomra a jövőben. Bár ha azt nézzük, hogy akár saját családi kasszámat is számon tudnám tartani, és kielemezni a dolgokat, akkor már nem volt teljesen felesleges a dolog. Persze ezenfelül még sok mindent tudnék felsorolni, amiket hasznosíthatok a jövőben, de én rendesen végig dolgoztam az éveim. Mások nem feltétlen teszik ezt. Nekem sem volt olyan nagy kedvem olyan dolgokkal szenvedni, amik annyira nem kötik le a figyelmem. Egyedül a közelgő végzési dátum motivált. Azt hiszem elég gagyi motiváció volt. Ettől nem fogok boldogan dolgozni az elemzés és számvitel világában 30-40 évig. Menni kell tovább.
