Clown's life

Mi van a fejekben? Nem tudjuk ezt már meg soha. Csak a sajátunk mélyén kutatgathatunk. Bármennyire is jó lenne pár problémás esetben belelesni a másik buksijába, nem fog összejönni. Pedig megspórolhatnánk 1-2 felesleges kört. Vagy csak én elmondom neked, te elmondod nekem, hogy mi az ábra és ketten kitaláljuk, hogy akkor hogyan tovább. Aztán legalább közösen rontjuk el, vagy közösen hozunk jó döntést. Persze, mert ez ennyire egyszerű. Nem, nem egyszerű ez csillagbogaram. Én nem mondom el neked, mert lehet nem is érdekel, te nem mondod el nekem, mert minek is?! Mondjuk ettől még nem jó ez az igen is, meg nem is. Nem kell mindenkinek elmondani, hogy mit gondolunk a másikról, de sok esetben nem ártana a másikkal őszintén beszélni és vállalni a következményeket. (tudod, rock&roll) Amikor már nagynnagyonnagyon régóta csak kevereg az a nyomorult kása, te/ti pedig nem tudjátok, hogy akkor most mi, merre, hány, mennyi.
Az élet remekre szabott, röhejes szituációi, mint mikor Robin és Ted (BSZ alatt rákattantam a How I met your mother-re) csak kerülgetik egymást. Vajon én is ilyen röhejes vagyok kívülről?

Régen voltak olyan kérdéseim, amire egy éve nem hittem volna, hogy választ kapok. Meg vannak a válaszok! Talán egyszer erre is lesz válasz.

Már vagy 20 perce beszélgettünk. Az emberek jöttek, mentek körülöttünk. Én meg csak arra vártam, hogy mikor fogy ki a kérdésekből, de mikor azt hittem, hogy nah végre vége, akkor ő még mindig tudni akart valamit. Legjobb tudásom szerint igyekeztem ennek eleget tenni, és a végén kiderült, hogy akkora hülyeségeket nem is mondtam. "Ezt a feleletet 4-esre értékelném." Aztán elkezdte magyarázni, hogy miért 'csak' 4-es. Akkor én már nem voltam ott fejben. Nem hittem a fülemnek. Decemberben úgy voltam vele, hogy csak legyen aláírásom. Azon a januári reggelen pedig úgy mentem be, hogy csak legyen meg az az 5 kredit. (BSZ nagy mumus.) Erre ilyet mond nekem, hogy 4es. Mondta nekem, hogy nem tökéletes a tudásom, de látja rajtam, hogy tudom, és azt javasolja, hogy még tanuljak, mert a későbbiekben szükségem lesz erre a tudásra, de nem tudja, hogy így a vizsga után mivel tudna erre rávenni. Semmivel barátom. Örültem, mint majom a farkának, és még most is alig hiszem el. Ezek után már kimondhatjuk. Van itt keresni valóm. Ennek örömére be is újítottam egy villanykaros pulcsit. Igen. Szia villanykar megjöttem.

Sokan esnek abban a hibába, hogy a felvételi után fellélegeznek, és öröm ujjongásban maradnak egy negyedévig, hogy "FELVETTEK, ISTENCSÁSZÁR VAGYOK". Aztán jönnek a zhk, vizsgák, és lefagy a mosoly. Nagyon boldog voltam amikor éppen Rákosakárhova hajtottunk busszal R-rel és kapom az smst, hogy felvettek. Tényleg madarat lehetett volna velem fogatni, de tudtam, hogy a kemény küzdelem csak most fog elkezdődni. Ezért nem is akartam hetedhétországgá szétkürtölni. Sok mindent hallottam onnan, de azt semmiképpen sem, hogy egyszerű lesz. Rendesen féltem is. Aztán eltelt egy félév. Nem minden úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de most nem kezdem el magyarázni a bizonyítványom, mert így is sokan vernének meg :$ Meg lett minden, és e mellé még egy elég szép átlag is jött. Most egy kicsit elégedett vagyok magammal. Persze sok mindent másképp kell majd csinálnom, de kezdésnek egész jól sikerült ez a félév. :)

- Te hogyan csinálnád a helyemben?
- Ha én a te helyzetedben lennék, akkor sehogy sem.

Vannak azok a "totál tanácstalan vagyok" helyzetek. Ilyenkor tesszük fel a másiknak a "mit tennél a helyemben" kérdést. Igen, igen én is szoktam, de ma rájöttem, hogy totál felesleges. Még akkor is értelmetlen, hogy ha a másik minden részletet ismer, mert ő nem úgy fogja a helyzetet látni, mint én. Én én vagyok, ő meg ő. Elmondja, hogy ő hogyan csinálná, de én akkor sem úgy, mert én én vagyok, nem pedig ő.

Lassan pedig döntést kell hoznom. Valahogy ezek a döntések mindig év elejére datálódnak. Nem értem én ezt. Akkor is utáltam döntést hozni, most is.

Update 10.01.19.:

Nem tudom, hogy ki hisz az ilyen égi jelekben vagy mi a nyavajákban, de ma kaptam egy válasz levelet, amire már nem hittem volna, hogy kapok választ. Ez pedig lehet megkönnyíti egydöntésem. Pedig én már novemberben lemondtam a dologról.

Zs: Ennyire nem viseled el, hogy ha szívatnak?!
G: Nem, nem szoktam hozzá.
F: Akkor te még nem beszélgettél velem eleget.
G: De te Franyi vagy!

Az ember azt hitte, hogy visszajött, de nem. Az ember azt hitte, hogy elment, de nem. Az ember azt hitte, hogy szereti, de nem. Az ember azt hitte, hogy utálja, de nem.
Először örök, aztán múlandó. Először édes, aztán keserű, aztán ízetlen, aztán eldönthetetlen. Fontos és lényegtelen. Mindig ott van, de mégsem. Valódi és hamis. Titkolózó, de nyílt.
Sok ellentétes, de mégis igaz jelző. Mindenki számára érthetetlen, és végtelen. Nem értjük, de meg akarjuk, de mégse. Látjuk is, meg nem is.

Annyi viszont biztos: megismételhetetlen, és felejthetetlen.

Kicsit olyan, mint egy rozoga Trabant. Néha elindul, belelendül, de aztán lerobban. Aztán betolják és gurul tovább, és így tovább.

Sokszor mondom magamnak, hogy ha mindenkötél szakad, akkor karrierista nőszemély leszek, mert az menne, de rá kellett jönnöm, hogy a franc se vágyik arra.
*mindigugyanodalyukadokki* Buta Franyi.

Ha nagy leszek akkor filmre viszem. Csak még az élet eldönti, hogy dráma vagy vígjáték lesz.