Clown's life

Egy vérbeli bohóc

„Szerintem az a rock and roll, hogy elmondod a véleményed, akkor is, ha veszélyekkel jár, nem tojsz be, ha emiatt valaki elfordul tőled."

Ákos

Hangulat

The Fray - How to save a life

"Where did I go wrong, I lost a friend"

Pillanat

Twitter Updates

    follow me on Twitter

    Olvas

    Címkék

    ákos (9) belhon (5) bringa (13) buli (1) film (11) foci (7) friends (23) gamez (3) gasztro (11) gondolkodik (83) idézget (37) jövő (27) képben (5) kiállítás (3) kocka (10) komikus (20) koncert (10) könyv (8) kreatív (15) külhon (12) lak (2) mindennapok (75) mobilkép (5) mozgókép (12) múlt (17) offer (14) párperc (36) pszf (28) reklám (6) sdf (3) snowsport (5) túra (2) vik (21) világ (38) zene (64) zöld (4) Címkefelhő

    Mi végre vagyunk?

    2010.02.14. 10:26 :: Franyek

    Még régebben volt egy vitánk. Én azt állítottam, hogy előadni születni kell. Szerinte pedig mindent meg lehet tanulni. Aztán a múlt héten volt egy órám, ami gazdaságpolitika néven fut. Az az ember előadni született. Szerintem ha valaki meghallja ezt a szót, hogy gazdaságpolitika, akkor elmegy az életkedve, és csak az első órára megy be, de arra is csak azért, hogy meg tudja, hogy mikor vannak a zhk. Síri csend volt másfél órán keresztül. Teljesen lekötötte a figyelmem. Voltak érdekes sztorik, vicces beszólások, de a lényeg még így is átjött.

    Egy könnyen meggyőzhető ember vagyok, és volt, hogy egy picit el is hittem, hogy mindent meg lehet tanulni, de én akkor is tartom magam ahhoz, hogy bizonyos dolgokra születni kell. Vegyünk példának okául engem. Ha hagyom, hogy a külső környezetem irányítson, akkor most kezemben lenne egy számviteles diploma, de nem lennék boldog, mert tudom, hogy ezen a területen soha sem leszek annyira jó, mint szeretnék. Meg lehet csinálni, mert majdnem megcsináltam. Sokszor könnyek, és idegösszeomlás közepette, de nem csúsztam. Most pedig mi van? Nem hagytam, hogy a külső környezetem irányítsa az életem. Itt vagyok egy sokkal nagyobb falattal szemben, és sokkal könnyebben veszem az akadályokat, mint ott régen.

    Most akkor meg lehet tanulni előadni vagy sem? Arra az álláspontra jutottam, hogy valamilyen szinten meg lehet, de kimagasló teljesítményt akkor is csak az fog nyújtani, aki arra született. Hiszek abban, hogy mindenkinek meg van a maga feladata a Földön. Kinek, hogy gödröt ásson, kinek hogy országot irányítson. Csak meg kell találnia a maga dolgát.

    Szólj hozzá!

    Címkék: gondolkodik

    2010.02.11. 00:44 :: Franyek

    Egy csodás 'edzés' után vágtattam haza felé a 'világösszeesküdöttellenem' fejemmel, a drága villamoson. Próbáltam minél jobban elzárkózni az emberiség elöl, hogy ne kössem más orrára a nyűgöm, ezért mélyen elbújtam a kapucnim alá. Célom előtt pár megállóval felpillantva egy boldog rasztás legény néztem a szemem közé, akkor konstatáltam, hogy jó, hogy legalább vannak boldog emberek, és visszamerültem a kapucnim mélyére

    Az én megállóm, már csak pár méter és távol leszek a világtól. Csak egy zebrát kellett leküzdenem. Várakozás közben hátrapillantottam. Ott állt mögöttem, és motyogott valamit. Néztem kikerekedett szemekkel, mert egy részt nem értettem, hogy mit makog, másrészt meg próbáltam beazonosítani, de nem jött össze. Aztán nagy nehezen csak megismételte azt a szót, amit nekem szánt. Fapapucs. Akkor újra pörögtek az agytekervényeim, hogy most vagy nyárról kellene ismernem, vagy még a gimiből, amikor Holland témájú dekorációt kellett eszkábálni az osztálytermünkbe. Nem, biztos, hogy ismeretlen volt. Néztem még rá, hogy mit szeretne. Ő meg csak nézett, és mosolygott. Aztán zöld lett a lámpa, és az éjszakai hóesésben megtettem utam utolsó pár méterét.

    Nem tudom, hogy ezt miért meséltem el. Egyszerűen csak úgy.

    3 komment

    Címkék: mindennapok

    Hová lesz a séta komám?!

    2010.02.03. 22:04 :: Franyek

    Vannak dolgok, amik az emberek számára általában teljesen triviálisak. Megszületünk, szüleink felnevelnek, iskolába járunk, barátokat szerzünk, szerelmesek leszünk, szakmát tanulunk, karriert építünk, megházasodunk, gyereket nevelünk, nyugdíjba megyünk... stb. Most ez így van, de régen nem egészen így volt.

    Az emberek nem mindig jártak iskolába. Sok embernek nem volt joga azzal foglalkoznia, amivel szeretett volna. Sokan azért nyomorogtak, mert rossz helyre születtek, nem azért, mert nem lettek volna tisztességes, okos, szorgos munkások. Nap hosszat sorolhatnám a példákat, de vajon mi lesz holnap?!

    Mi lesz 10, 20, 30 év múlva? Szüleink is egy teljesen más világban éltek. Voltak dolgok, amik nekik nagy dolgok voltak, de mára már teljesen hétköznapivá váltak. Vajon lesz egyszer szép, új világunk? Vagy a vég felé száguldunk fénysebességgel?

    Szergej Lukjanyenko az Ugrás az űrbe című regényében fest le 2 jövőképet, és közben arra gondoltam, hogy nem szeretnék a jövőben élni. Most abban a korban élünk, ahol már a technika átjárja a mindennapjainkat, de azért még nem vesztek ki az igazi emberi értékek. Ahol még van értéke a szónak, az érzéseknek. Ahol még képesek vagyunk létezni gépek nélkül. Vagy csak lehet, hogy ehhez szoktam hozzá, ezért nekem ez a legjobb. Nem szeretnék a fénysebességgel utazni. Kapszulákon élni. Ultra könnyű ruhákban járni.

    Később vajon tényleg gépiesen nevelnek minden embert? Mindenkinek hasonló lesz az útja? Az érzések vajon újra el lesznek takarva? Vagy ha nem kap mindenki tisztes nevelést, és nem 'halnak ki' a gonoszok, akkor nekünk annyi?(meg egy bambi...)

    Igazából még soha se gondoltam bele, hogy vajon mi lesz a távol jövőben, de csöpp koromban soha sem hittem volna, hogy egyszer itt ülök majd egy nyilvános térben, és az ölemben lévő pehelygéppel, kábelek nélkül, ingyen üzenek a jelennek/jövőnek.

    Szólj hozzá!

    Címkék: könyv gondolkodik

    kupi aljáról

    2010.01.29. 23:20 :: Franyek

    Kicsit úgy érzem magam, mint 2006-ban.

    "I don't understand
    What destiny's planned
    I'm starting to grasp
    What is in my own hands
    I don't claim to know
    Where my holiness goes
    I just know that I like
    What is starting to show"

    Depeche Mode - Clean

    3 komment

    Címkék: idézget

    Ideapad U350

    2010.01.25. 20:36 :: Franyek

    /Ez most ilyen buta felhasználós laptop bemutatás lesz/

    A következő elvárásokkal ugrottam neki ősszel a laptop keresésnek:

    • Legyen könnyű
    • Ne legyen több százezres
    • Ennek ellenére azért tudjon valamit
    • Nézzen ki valahogy
    • Lenovo (Van aki alma rajongó, én IBM. Ebben legalább megbízom)

    Ezekkel az elvárásokkal nagy fába vágtam a fejszém. Első neki futásra egy NetBookot szerettem volna. Találtam is egy gyönyörű pirosat, de miután megnéztem, hogy az a 8" hogyan is fest élőben, egyből elvetettem az ötletet. Ráadásul mondták, hogy ez csak netezésre alkalmas, szóval pát intettem a kis pirosnak. Aztán jött a további keresés. Végül egy Lenovo Ideapad U350-es lett a befutó. Igaz nála is ment egy kicsit a vacillálás, mert csak barna volt belőle az országban, az adott konfiguráció mellett, de végül meg láttam, és megszerettem. Szép ez a barna! Tiszta elegáns. Már egy hónapja boldogítjuk egymást, és eddig teljesen meg vagyok elégedve.

    Tényleg könnyű. Tényleg kicsi. Ennek csak az egy hátránya, hogy nincs CD/DVD meghajtója, amit egyenlőre nem is hiányolok. Egy külső merevlemezben jobban bízom.
    Kisebb képernyőhöz (13,3") kisebb hely maradt a billentyűzetnek, de könnyen hozzászoktam. Igaz a touchpad-dal képtelen vagyok megbarátkozni, de másiknak meg a Pointing stick idegen, mikor a régi gépemen meglátták. Pedig szerintem azzal sokkal egyszerűbb az élet. Igaz ilyet is csak IBM/Lenovo laptopokon láttam eddig. Most pedig felmerül a kérdés, hogy azért ódzkodik tőle mindenki, mert idegen (az újat nem mindig könnyű megszokni), vagy mert a touchpad tényleg jobb nála? Mindenesetre a bajom orvosolva lett egy USB-s egérrel. Persze sokkal egyszerűbb a gépelés után oda nyúlni a billentyűzet közepébe, mint kinyújtani a karom, de mindegy. Ez legyen a legnagyobb bajom.

    Egy másik dolog, amivel képtelen vagyok megbarátkozni, az a monitor fényes felülete. Ezt sajnos nem tudtam kikerülni, mert manapság ez a 'trendi', amit nem nagyon értek, mert egy nap sütéses időben elég zavaró a fény.

    Egy másik újdonság a Win7 volt. Azt kell mondanom, hogy jó! Persze először idegen, mint minden újdonság, de aztán rájön az ember, hogy jobb ez, mint az XP. Aztán a kékfoggal is elmókáztunk egy kicsit. pl.: gépen keresztül telefonálni. Viszont van egy olyan gomb, amivel az összes alap beállítást egy gombnyomással vissza lehet állítani. Ez nekem annyira nem tűnik fontosnak, hogy ott legyen a bekapcsoló gomb mellett, csak izgulok, hogy egyszer ne hogy véletlen megnyomjam, mert én képes vagyok ilyen okosságra.

     

    Összességében azt kell mondanom, hogy ez egy pofás 'járkálós' masina. Nem arra teremtették, hogy wowzzunk rajta 80 órát, de azért a netezésen felül sokkal több mindenre képes. Nem kell feltétlen laptop táskával rohangálnom, hogy ha magammal akarom vinni (laptop tokban simán befér a jegyzeteim mellé). Van akkora a képernyője, hogy 2-3 óra használat után ne halljon meg a szemem, de hosszabb használat esetén pedig lazán hozzádughatom egy monitorhoz. Azt hiszem jól választottam.

    Bár ha Amerikában élnék, vagy lett volna valami 'ősszelamerikábamenő' ismerősöm, akkor valószínűleg egy másik modellt választottam volna.

    Szólj hozzá!

    Címkék: kocka

    süti beállítások módosítása