Mi van a fejekben? Nem tudjuk ezt már meg soha. Csak a sajátunk mélyén kutatgathatunk. Bármennyire is jó lenne pár problémás esetben belelesni a másik buksijába, nem fog összejönni. Pedig megspórolhatnánk 1-2 felesleges kört. Vagy csak én elmondom neked, te elmondod nekem, hogy mi az ábra és ketten kitaláljuk, hogy akkor hogyan tovább. Aztán legalább közösen rontjuk el, vagy közösen hozunk jó döntést. Persze, mert ez ennyire egyszerű. Nem, nem egyszerű ez csillagbogaram. Én nem mondom el neked, mert lehet nem is érdekel, te nem mondod el nekem, mert minek is?! Mondjuk ettől még nem jó ez az igen is, meg nem is. Nem kell mindenkinek elmondani, hogy mit gondolunk a másikról, de sok esetben nem ártana a másikkal őszintén beszélni és vállalni a következményeket. (tudod, rock&roll) Amikor már nagynnagyonnagyon régóta csak kevereg az a nyomorult kása, te/ti pedig nem tudjátok, hogy akkor most mi, merre, hány, mennyi.
Az élet remekre szabott, röhejes szituációi, mint mikor Robin és Ted (BSZ alatt rákattantam a How I met your mother-re) csak kerülgetik egymást. Vajon én is ilyen röhejes vagyok kívülről?
Régen voltak olyan kérdéseim, amire egy éve nem hittem volna, hogy választ kapok. Meg vannak a válaszok! Talán egyszer erre is lesz válasz.
