Valahogy tegnap este totál nem volt életkedvem. Nem hogy tanuljak, semmihez sem. Nem nekem való ez az egész napos bezártság. Nem tudom, hogy a múlthéten hogy bírtam 3 napig. Aztán jó lett. Jöttek a barátoknak nevezett személyek és visszahozták az életkedvem. Most pedig azért fogok leülni tanulni, hogy minél hamarabb túl legyek a vizsgákon, és minél többet legyek velük :)
Aztán a napi is az ercomba vág. Feel the sunshine :)
Most írok valami velős egoblogosat, mert az már rég volt. Meg mi ez ha nem egoblog?! Az szerintem.
Bár sokat agyaltam azon, hogy mennyire helyes az, hogy kiteszem az életem egy részét egy olyan helyre, amit bárki elolvashat. Tudom, hogy jó páran ismertek. Abban is biztos vagyok, hogy olyan emberek is olvassák soraim, akik ismernek, de nem tudok róla, hogy olvasnak. Amiben nincs is semmi baj. Csak nehéz megtalálni azt a határt, a dolgaim között. Van amit még lazán leírok, de van amire azt mondom, hogy ezt azért még sem kellene.
Hogy akkor miért csinálom?! Ősszel már feljött, hogy abba hagyom, de mindig rám jön a közlés vágy. Van amikor dolgokat meg kell osztanom a világgal. Itt pedig a világ bármelyik része elérhet ha akar. Ami nem megy, azt pedig ne erőltessük. Ennek a bejegyzésnek a megírása pedig nagyon nem akar menni. Szóval zárom soraim és inkább megyek dobálni a falnak a villanykörte alakú, Alumnis stresszlabdám, mert az jó, és totál értelmetlen pótcselekvés.
Azért érdekes megfigyelni, hogy változott meg a blog íráshoz való hozzáállásom. Meg amúgy is mennyi minden...(de szépen fogalmazni még mindig nem nagyon akaródzik)
Volt nekem egy tárgyam, amit úgy hívtak, hogy értékelemzés. Nagyon szerettem (addig, amíg a jegybeíráson mérges nem lettem a bácsira, de ez másik kérdés). A tárgy célja az volt, hogy az elméleti alapozás után, kivesézzünk egy terméket. Kielemezzük mindenféle szempontok alapján, annak érdekében, hogy az elemzés befejeztével feltárjuk azokat a dolgokat, amikkel még jobbá tehetjük a terméket. A fogyasztók kedvére tegyünk. Persze voltak egyéb szempontok is, de nagyjából ez a lényege a dolognak.
Ma pedig azt kellett megállapítanom, hogy a Sport szeleten értékelemzést végeztek. Valahogy sokkal finomabb lett. A csomagolás mérete is szemmel láthatóan lecsökkent. Igaz ugyanúgy 33g van ráírva, de ez fix, hogy nem olyan, mint nyáron volt. Ez nekünk (legalábbis nekem tetszik az eredmény) is, és nekik is jobb(én elégedett vagyok, ergo lehet többet fogok venni és még kevesebb alapanyagból áll elő a csomagolás). Talán még a zöldeknek is jobb, ha kevesebb csomagoló papírt használ el a cég.
Ezek e gondolatok egy nappal ezelőtt futottak a fejemben, és most megosztották velem a kulssza titkot, hogy az egy multipackben volt, szóval nem is olyan biztos, hogy ha elmegyek venni 1 db szeletet, akkor az tényleg ilyen lesz. Azt hiszem ezt le kell tesztelnem.
Nem. Nem akarom kiszámolni, hogy hány éves leszek, mikor már nem kell a vizsgaidőszak, zhk, és hasonlók örömeit élvezni. Nem akarom inkább tudni.
Mégis kiszámoltam. Ez akkor is csúnya, ha nem csúszok.
- Rászánjuk a pénzt, és elmegyünk mind a hárman.
- De ő minek jön?
- Az már négy...
Csodás kilátások a hamarosan elém mászó analízis vizsgára.
