Még régebben volt egy vitánk. Én azt állítottam, hogy előadni születni kell. Szerinte pedig mindent meg lehet tanulni. Aztán a múlt héten volt egy órám, ami gazdaságpolitika néven fut. Az az ember előadni született. Szerintem ha valaki meghallja ezt a szót, hogy gazdaságpolitika, akkor elmegy az életkedve, és csak az első órára megy be, de arra is csak azért, hogy meg tudja, hogy mikor vannak a zhk. Síri csend volt másfél órán keresztül. Teljesen lekötötte a figyelmem. Voltak érdekes sztorik, vicces beszólások, de a lényeg még így is átjött.
Egy könnyen meggyőzhető ember vagyok, és volt, hogy egy picit el is hittem, hogy mindent meg lehet tanulni, de én akkor is tartom magam ahhoz, hogy bizonyos dolgokra születni kell. Vegyünk példának okául engem. Ha hagyom, hogy a külső környezetem irányítson, akkor most kezemben lenne egy számviteles diploma, de nem lennék boldog, mert tudom, hogy ezen a területen soha sem leszek annyira jó, mint szeretnék. Meg lehet csinálni, mert majdnem megcsináltam. Sokszor könnyek, és idegösszeomlás közepette, de nem csúsztam. Most pedig mi van? Nem hagytam, hogy a külső környezetem irányítsa az életem. Itt vagyok egy sokkal nagyobb falattal szemben, és sokkal könnyebben veszem az akadályokat, mint ott régen.
Most akkor meg lehet tanulni előadni vagy sem? Arra az álláspontra jutottam, hogy valamilyen szinten meg lehet, de kimagasló teljesítményt akkor is csak az fog nyújtani, aki arra született. Hiszek abban, hogy mindenkinek meg van a maga feladata a Földön. Kinek, hogy gödröt ásson, kinek hogy országot irányítson. Csak meg kell találnia a maga dolgát.
