Clown's life

Szörföltem a mappák között. Néztem a címeket, és akkor megpillantottam egy ismerős címet. Pillangó effektus. Már régen meg akartam nézni, de ma úgy döntöttem, hogy itt az ideje. Leültem, és megnéztem.

Igazából rengeteg minden kavargott a fejemben. Ratyi gép, progházi, következő hétvégi tervek, hülye ember(ek), élet piszok húzásai, meg hasonlók. Másfél órával később ezek mind eltűntek. Vége lett a filmnek, én meg csak néztem ki a fejemből. Teljes depi. Aztán mentem egy csöppet szocializálódni, de egyből látszott az arcomon, hogy valami nem kóser. "Mi a baj? A gép miatt vagy ilyen?" "Nem, filmet néztem."

Az egész film a Pillangóhatás elméletre épül:

Az alapelv az, hogy egy dinamikus rendszerben a kezdeti feltételek apró változásai nagymértékben megváltoztathatják a rendszer hosszútávú működését.

Wiki

Ez az elmélet elég triviálisnak tűnik első ránézésre, de ebben a filmben zseniálisan le van vezetve, hogy mennyire is komoly ez a dolog. Talán nem is sikerült volna annyira jónak, ha nem elszörnyítő példák tömkelegével lenne tele. A történet lényege tömören annyi, hogy főhődönk, Evan életét mennyire befolyásolja a gyerekkorában történt dolgok megváltozása. Ezek a pillanaok pedig nem csak annyik, hogy piros pöttyös labda helyett könyvet kapott karácsonyra, hanem sokkal komolyabb. Életek. Barátok, szülők, szomszédok. Találkozások, gyerekes csínyek, kimondott és kimondatlan szavak. Bátorság, bűnök, meggondolatlan tettek. Ez a film egyszerűen arcon csapott.

Alapjáraton az életünknek 3 részét különböztetjök meg. (Durván lesarkítva a dolgokat.) 1, emberi kapcsolatok.  2, karrier. 3, kikapcsolódás, hobby. Persze ezeket lehet keverni. Hobby-m a munkám, vagy a barátaimmal focizom, és stb. Úgy gondolom, hogy ezek a dolgok mindannyiunk életében szükségesek, különben borul az egész, vagy mégse? A főállású háziasszonyok tényleg képesek feladni a munkájukat a családjukért? A karrieristák képesek feladni a családalapítás lehetőségét a munkájukért? A megszállott fanatikusok képesek feladni az életük egy részét az imádott hobbyjukért? Megéri?

Bennem biztos lenne egy űr. Megyek is a falnak, de lehet inkább Ákos koncertre kellene.

Amikor a leendő érettségizőknek kiadnak egy olyan történelem házit, hogy írjon nagy fogalmazást a JAVÍTÁSI útmutató alapján, de úgy, hogy bármilyen könyves, jegyzetes segédletet felhasználhat, és így SEM bírja megírni magától, akkor szerintem valami nagy gebasz van az oktatásban. Nem egy nagyon szar suliról van szó, és az osztálya legjobb tanulója. Sírok.

Mostanában nem fekszik a kezem az írásra. Van egy pár félig megírt bejegyzés, amire azt hittem, hogy be fogom fejezni, de nem hinném, hogy lesz végük. Pörögnek a dolgok, nincs megállás, pihenés meg hasonlók. Ez pedig jó, csak kicsit fárasztó, de ez nem panasz. Még mielőtt pedig valaki azt hiszi, hogy ez csupán bulizás, meg hasonlók, annak most oszlatnám szét az ilyen jellegű feltételezéseit. Arra éppen se időm, se energiám, és mostanában kedvem sincs.

Próbáltam megkeresni az eredeti videót, de nem leltem. A verzió viszont stimmel. 2006 nyara, Budapest, Puskás Ferenc Stadion, Depeche Mode koncert. Az eső természetesen a koncert kezdetének első percétől szakad, és még a végéig is kitart, amikor a fiúk lejátszották a Home-ot. Az eső szemerkél, a fények alig pislákolnak, a közönség meg Martinnal énekli a dalt. Gyönyörű volt. És most ezt miért hozom fel? Csak, mert olyan Home érzés fog el. 

Fölállok az asztalomtól, és fél lépéssel az ablak elött termek. Kinézek, és látom a mélységet, a Dunát, a hömpölygő ember tömeget, a dugókat, a csepeli gyártelep távoli kéményeit. Ez már nem ugyanaz, mint régen. Eltűnt a grund, a zsibongó gyerekek, a virágok az ablakból. Helyette van egy új, de annyira nem idegen élet. Ez egyszer minden ember életében eljön. Előbb vagy utóbb. Nekem most jött el. It' so weird.