Tegnap este neikálltam, hogy felkészüljek a mai jog zhmra, de mikor észrevettem, hogy majdnem este 9 én meg még egy darab tételt sem dolgoztam ki a 12-ből, akkor pánikba estem picit. Gondoltam, hogy akkor elolvasom egyszer az egészet és akkor jó lesz nekem. Elkezdtem olvasni, de semmit sem fogtam fel belőle. Akkor átfutottam a kérdéseket és találtam egyet, ahol csak a puszta véleményemet kérte ki a Wikileaks-ről. Megnézem már, hogy mi az, mert ha csak az én véleményem érdekli, akkor az annyira nem nehéz. Van nekem véleményem, ha akarom. Kicsit utána olvastam és úgy gondoltam, hogy na ezt tudni fogom, ez kell nekem. A nap vége meg annyi lett, hogy egy nagyon felületes tudással mentem el aludni.
12 kérdés, 3at húzzunk. Imádkoztam, hogy az egyik a wikileakes legyen. Nem az lett, de mint később kiderült erről a témáról mindenkinek kellett írnia. 3+1, hurrá! Azon ugye senki sem lepődik meg, ha azt írom, hogy az első 3-ról írogattam valamit, a negyedikről meg bő 2 oldalt írtam? Amikor neki álltam írni, akkor még igazából nem tudtam, hogy mi lesz a véleményem, csak írtam. Elkészült a bevezetés és egyre jobban kezdtem belejönni a gondolatmenetbe. Aztán csak jöttek az ötletek. Írtam és csak írtam. Végén pedig az utolsó pontot úgy tettem le, hogy örültem magamnak. Egész korrekt gondolat menetet sikerült rittyentenem egy 20 perces utána olvasás után. Már csak az a kérdés, hogy a bácsinak hogyan fog tetszeni.
Hogy ezt mind miért mesélem el? Mert én sem úgy születtem, hogy képes vagyok vélemény nyilvánítani a dolgaimról. Úgy gondolom, hogy ezt itt tanultam meg. Amikor leülök írni és nem akarok üres bejegyzéseket írni, akkor mindig próbálom megkeresni az értelmét. Elkezdem írni és a végére érzem, hogy igen, ott a lényeg. Lehet, hogy egy nem elbukott jog zh nem sok, de akkor is jó látni, hogy amit csinálok (vagy már sajnos annyira nem), annak van értelme.
