Clown's life

Élveztem, mikor energiától mentesen szaladgáltam körbe a várost hétfőn. Azok a pillanatok is az enyémek voltak, mikor kedden egész nap takarítottam, pakolásztam vagy mikor szerdán megsütöttem életem első tortáját. (Annyira nem lett rossz.) Ma is örömmel töltött el, mikor egész nap a lakásban fel-alá járkáltam, hogy minél több dolog a helyére kerüljön. Örülök annak, hogy hosszú idő után újra itthon vagyok, de annak is, hogy az elkövetkező 1-2 hónapban nem sokszor lesz így. Örülök annak, hogy holnap újra láthatom őket, meg annak is, ami lesz, meg ami van. Nem érdekel, hogy takarításról van szó, vagy egy Balaton partról. Nincs minden úgy, ahogy jó lenne, hogy lenne, de valahogy most mégis jó. Szeretnék mindent egyszerre, de lehet most jutott el a kisagyamig az az örök érvénű gondolat, hogy ez soha sem lesz így. Ha egyszer tényleg elérem azt mind, amit ebben a pillanatban szeretnék, akkor is lesznek olyan dolgok, amik nem lesznek az enyémek, mert az oda vezető úton új álmok születtek.