Mindenki mondjon magáról egy jó és egy rossz tulajdonságot.

Mindannyian elmondtuk, hogy ki, mint, hogyan, meg miért. A konklúzió pedig az lett, hogy az emberek többsége a negatív oldallal közelítette meg magát (köztük én is), ergo rosszul állunk magunkhoz.

Tegnap ismét felmerült egy hasonló kérdés, mondjak magamról 2 jó dolgot. Először elég hirtelenül jött ez a kérdés, aztán elkezdtem gondolkodni, de csak badarságok jutottak eszembe. Talán mert nem állok tisztában a saját képességeimmel? Nem hiszem, hogy ez lett volna a fő oka. Inkább a tipikus magyar mentalitástól való félelem. Amikor valaki dicsekszik, akkor mások egyből elkezdenek rá fújni. Biztos, hogy máshol ez teljesen másképp van, de valahogy belém ivódott, hogy a túlzott dicsekvés az nem biztos, hogy jó irányba vezet. Bár lehet, hogy ezek a helyzetek pont azok lettek volna, ahol elengedhettem volna magam és ami a szívemen, az a számon alapon jöhetett volna bármi. Aztán jól megtárgyaltuk volna, hogy ez éppen jó e vagy rossz. Mindennek meg van a maga ideje, a dicsekvésnek és a visszafogottságnak is.