Fölállok az asztalomtól, és fél lépéssel az ablak elött termek. Kinézek, és látom a mélységet, a Dunát, a hömpölygő ember tömeget, a dugókat, a csepeli gyártelep távoli kéményeit. Ez már nem ugyanaz, mint régen. Eltűnt a grund, a zsibongó gyerekek, a virágok az ablakból. Helyette van egy új, de annyira nem idegen élet. Ez egyszer minden ember életében eljön. Előbb vagy utóbb. Nekem most jött el. It' so weird.
Változik a táj
2010.02.18. 23:45 :: Franyek
Szólj hozzá!
Címkék: jövő mindennapok
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://franyek.blog.hu/api/trackback/id/tr441772079
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
