Ez a tegnap este kicsit olyan volt, mint mikor a kisgyerek félév után beszabadul a játékboltba. Tobzódtam.

8-kor volt kapunyitás, de mi Sz-szel nem nagyon szerettünk volna oda menni addigra, mert tuti nem lesz semmi 9ig, és akkor is max valami előzenekar, szóval urak leszünk és késünk. Ez annyira jól sikeredet, hogy 9-kor még a Borároson álldogáltunk, mert összefutottunk R-ékkel és muszáj volt egy félórát beszélni velük. Én meg 10 percenként, mint valami vekker, hogy mennyi kéne, mert hát be voltam zsongva, meg ismertem a Gödör ruhatárat. Ahol természetesen nem nagyon változott a helyzet. 6 km-es sor. Ha beálltunk volna a végére, akkor koncert végére tuti leadjuk a kabátunk, de nem így történt és a várakozásunk 10 percre lerövidült. Aztán "igyunk valamit" sem volt egyszerű. Igazából én már menni akartam be, de neeem, valamit muszáj inni. 20 perc alatt meg volt a szajré. Nyomás a parkettre, de előbb egy telefon. Ügyesen, és gyorsan le is rendeztem. Meg is lett T. Nyomás.

Nagy hévvel beindultunk a koncert terembe, ami még teljesen új volt számomra. Nem tudtam, hogy van egy ilyen órási terem a Gödörben, amiről később kiderült, hogy kb 3-4x volt eddig használva és az lett volna a Nemzeti nagy színpada, de hát az nem úgy lett.

Egyik pillanatról a másikra hirtelen a 4-5. sorban találtuk magunkat (aztán koncert végére volt az már vagy 3. is), ahol már az Óriás zenekar koncertjének a végét hallgattuk. Nem volt annyira rossz, de szerintem nem nagyon fogok törekedni arra, hogy eljussak a koncertjükre, meg hát, mi BORIÉRT jöttünk. 3 szám után vége lett. "A kisteremben Frenák Pál társulata lép fel." Mondta be a bárpultnál mellettem álló úriember. Kössz, de innen most ki nem állok. Aztán vártunk, vártunk, vártunk (közben hallgattuk T szórakoztató műsorát és egyéb mókás stroyjainakt) és végül csak kilépett a néni a színpadra.

Borival kapcsolatban elég változatos a véleményem. Régebben, mikor megjelent a Labamba, akkor annyira nem kedveltem. A dalai egész jók voltak, de a személyért annyira nem rajongtam. Nem tudom miért, nem volt szimpi. Aztán eltelt ugye vagy 2-3 év és ez egy kicsit megváltozott. Lehet csak annyi történt, hogy jobban belemélyültem a munkáiba? Vagy csak benőtt a fejem? Nem tudom. Lényeg, hogy tegnap este csak erősítette azt a tényt, hogy szememben egy nagyon szimpatikus ember. Tele szeretettel, ami talán össze is fogta a közönséget. Egyik számnál (sajnos nem tudom, hogy melyik volt az, lehet megkövezni) megkérte a közönséget, hogy mindenki öleljen meg valakit. Függetlenül, hogy ismerős vagy idegen, és a közönség nagy %-ka meg is tette ezt. Jó érzés volt körbe nézni. Talán ha Pesti emberek nem ódzkodnának egy ilyen felkérés hallatán, akkor ez a város is barátságosabb lenne.

Valaki régebben azt mondta, hogy a bölcsész lányok nagy része szeretne olyan lenni, mint ő. Akkor még nem nagyon értettem a dolgot, de tegnap ez kétségtelenné vált számomra. Bori egy díva. A magyar pop kultúra megkerülhetetlen nagyasasszonya, egy igazi egyéniség. Megérinthető érinthetetlen, akinek, még a lányok is elnézik, hogy ha a felcsúszott szoknyáját folyton húzogatja lefelé.

Amikor bedurrant a buli, akkor én elkezdtem pörögni. Szerintem a pulzusom gyorsan az egekbe szökkent és jött a tánc, az ugrálás, az ordibálás, amit a körülöttünk lévők sokszor nem igazán díjazták, amit soha se fogok megérteni. Ne nézzen már rám csúnyán valaki, mert ugrálás közben véletlen rálépek a cipőjére! Nem pogózni kezdtem el, hanem igyekeztem mást kevésbé zavarva jól érezni magam. Néhol nem jön össze, de szerintem ez benne van a koncert látogatás pakliban. Meg szerintem nem csak fejbólogatásra kellene eljönni egy ilyen jó kis bulira, de ez már más kérdés.

Akadt 1-2 dal, amit nem igazán ismertem, ezért nagyon boldog lettem volna, hogy ha a zene mellett a szövegeket is hallom, de sajnos ez helyenként (konkréten ott, ahol lövésem nem volt a szövegekről) nem nagyon jött össze. Ezt annyira nem díjaztam. Ettől eltekintve le a kalappal, nagyon ott volt a buli. A régi számok mind kaptak valami pluszt, amitől kicsit újnak hangzottak, de a váz maradt. Az új album dalai, meg majdnem lemez hűen megszólaltak, amik meg azért voltak újak, mert élőben még nem hallottam őket. Igaz a végére kezdtem energia ügyileg leereszteni, de én nagyon jól éreztem magam. Köszönöm.

A végén pedig szereztem egy dobverőt. Aminek pluszban nagyon örültem. Életemben egyszer lett volna alkalmam szerezni dobverőt (Bánfalvy Sanyiét...:(), ami azért nem lett az enyém, mert a mellettem álló úriember (aki szintén rá markolt a dobverőre) egy fejjel magasabb volt nálam, és egy cseppel erősebb volt. Szóval akkor vesztettem, de most szinte az ölembe hullott. :)

"Kevesebb koncerted van a repesszió miatt?"

Ez pedig egy gyöngyszem a magyar újságíróktól. Nice.