Ha a HÉVen nálam lett volna a laptop, akkor tuti felcsaptam volna és már ott elkezdem  volna írni. Rengeteg karaktert halmoztam volna egymás hegyére, hátára és a végén elolvastam volna és azt mondtam volna magamnak, hogy annyira nem lehetsz szemét, hogy ezt meg is jelenteted. Nem teszem, csak érintem. (egy érintőegyenessel XD)

Vagy talán már az sem. Kár a karaktert pazarolni erre, a szót, a gondolatot, az időt... stb. vagy talán mégis... (a szerző próbálja leszűrni a tanulságot az esetből, de fáj a feje és így nehezen megy.)

Miért tanulunk? Más lekörözéséért? Ösztöndíjért? Sikerért? Felvágásért? Az optimális válasz nem a költői kérdéseim között keresendő. Persze lehetnek ezek is az okok, de nem hinném, hogy ezért kell. Én legalább is magamért tanulok. Most, hogy már rájöttem, hogy mit szeretnék kezdeni a tyúkszaros életemmel, látom a célt, csak az út ezen keresztül vezet. Ebből egyenesen következik, hogy nem idegesít fel, hogy ha valaki jobb nálam. Van ez így. Gyakorlatias ember vagyok és a tanulás nem megy olyan egyszerűen nálam. Ha pedig nem tudom az anyagot, akkor így is, úgy is megbuktatnak. Persze sokan hisznek a pletykáknak, hogy ÚGY IS MEGBUKSZ HAHAHA *sok egyetemi tanár röhög a markában*, de majdnem három és féléves felsőoktatási tapasztalatom nem ezt mondja. Ha rendesen megtanulom, akkor átmegyek, ha nem, akkor nem. Ennyi a titka. Nem is kenyerem az irigykedés. Ha megdolgozott érte, akkor megkapja, ha nem akkor nem. Mit kell ezen annyira csodálkozni?! Ha pedig egy ilyen "BUTA" ember, mint én is képes néha sikereket elérni, akkor más miért nem?! Ennyi.

Aztán haza úton lévő morfondírozás közben megtalált a megfelelő gondolat.

"Karnyújtásnyi körben felelős vagy a világért..."

Ákos

Igen. Nem tudom, hogy erre, hogy lehetne érett módon reagálni. Lehet sehogy se fogok. Pedig már 2 pohár megtelt, és készülőben a harmadik.