Mai napom fény pontja az a 10-20 perc, amit K-val beszélgettem a buszon, ház mellett. Néha összefutunk, mert egy sarokra lakunk egymástól, de semmi több. Mégis ezzel feldobta a napom és eszembe juttatta, hogy mi hiányzik nekem. Nem volt olyan téma, ami nagyon magán lett volna. Vagy szaftos, érdekfeszítő... stb. hasonló. BGF, egyetem, tanárok, számvitel, pénzügy, munka, jövő... stb. A lényeg az volt benne, hogy komoly volt. Érdekelt amit mond, még ha a BGF nem is szívem csücske, de egy kicsit komolyabb beszélgetés már nagyon hiányzott a hétköznapokból.
Nem panaszkodom azért, ami mostanában van. Felszabadultság, érdekes tantárgyak, jó fej emberek, kellemes társaság, tanulás, móka, kacagás és egy csepp nyugalom se. Jó ez nekem, mert ez eddig másképp volt. Szürkébb volt. Most színes, de mégis hiányzik belőle valami.
Szombaton voltunk túrázni és kijött belőlem a gyermeki énem, de nagyon durván. (Jó pár ember arca temperás lett, természetesen az enyém is.) Amiből pedig persze az lett a konklúzió, hogy a koromhoz képest veszettül gyerekes vagyok. Valahol igazuk van, (mondjuk azt tegyük hozzá, hogy okom volt arra, hogy megbolondultam) de laza jelleggel igazolnám a másik oldalát is a dolognak. Így érzem magam egyensúlyban. Vagyis érezném, hogy ha megtalálnám az egyensúlyt a régi és az új között. Az új felszabadultság, a régi pedig komolyság, nyugodtság. Csak egyre kevesebb időm van a régire.
Ebben a felszabadult légkörben pedig olyannak érzem magam, mint anno bohémiában. Csak most én is nyakig benne vagyok. Innen nem látom annyira rossznak, de mégis kicsit fals. Persze ez senkit se érdekel. Az értékek pedig elmaradnak. Olyan dolgok, amik nekem egyből szemet szúrnak és más meg lazán elmegy mellette. Mindenki néz, de senki se lát...
hisz láttam én, amikor a kezedben fogtad a napot,
és hozzád simult az ég, soha olyat nem láttam még,HS7
Ui.: Pár napja lett egy éves ez a csodás blog. Juhéj! Meg kicsi Rush is egy éves :)
