Mindig élvezem az új légkört. Ma is belekóstolhattam egy másik világba, ami nem volt idegen számomra, de mégis ismeretlen volt. Kívül állónak éreztem magam, de egy cseppet se zavart.
S invitált el engem egy kiállítás megnyitóra, ahol az egyik munkáját is bemutatták. Már megint Szentendre (azt a macska rúgja meg). Diákok munkáiból válogattak a galéria tulajdonosai. A kiállítás neve versus volt. Volt 1-2 érdekes darab, amit sehogy se tudtunk megfejteni, de összességében véve nekem tetszett. Egy-egy ilyen műben, legyen az festmény, kép, szobor vagy bármi más, nem is az a legizgalmasabb számomra, hogy azt ő hogyan csinálta meg (persze egy minimális igényesség nem árt), hanem maga az ötlet. Egy jó ötlettel sokat lehet dobni a dolgokon. Persze mindenki másképp tekint a művekre. Valószínűleg ezért sem láttunk át mindent. Azért ilyenkor kíváncsi lennék, hogy az alkotó mire gondolat akkor.
Ami még a kiállításnál is jobban megfogott, az a légkör. Rengeteg hasonló irányzatú fiatal jelent meg. Művész suliról vagyon szó, szóval nem lepődtem meg, de egy újabb környezetbe nyerhettem betekintést, még ha csak kicsiny részébe. Annyira vidám, szeretetre méltó, bohém volt. Mókás és komoly. Felhőtlen, gondtalan. Aztán a mélyén biztos másképp van, de én ezt láttam. Igen, ne ítéljek első látásra. Tudom.
