Ahogy vége a koncertnek, már kint is bagóznak. Büdös cigisek. Erre a koncertre se jövünk többet... Majd egy másikra. (Az már rock buli lesz)

Túrné záró lesz. Adjuk meg neki a tiszteletet. Szem száj kihúzva, séró belőve (bár azt haza vágta a huzat és az izzadás), szép ruci meg van, magas sarok dettó. Belenéztem a tükörbe és az érdekelt volna, hogy így hogy fogok a Szabadíts fel-re tombolni. Könnyen. Tudok magas sarokban ugrálni és nem is halt meg a lábam. Next level.

Metál volt, de nagyon. A társaság jó volt (Makesz és M párosa gyilkos. Baromságokkal ölnek.). Nagyon jó volt régi ismerősöket, barátokat újra látni (Csak kár, hogy kis időre). A koncert pedig fergeteges volt, és még occsóért szereztünk pólót is, meg magentás pengetőt.

Makesszal azon izgultunk, hogy valaki körülöttünk kiragad a tömegből minket és helyre tesz. Kicsit elszabadultunk, de semmi nem volt. Elemezgethetném, hogy mik voltak, hogy volt, meg egyebek, de számomra sokkal fontosabb volt azok az érzések, gondolatok emlékek, amik végig futottak az agyamon. Gyermekember, Szabadíts fel, Mégis jó, Keresd meg a lányt (ez volt ám a wááááá), Térj vissza, Mindenki táncol, Minden most kezdődik el, Majom a ketrecben. Hát borzongatóak voltak számomra. Sokan voltunk, de ahányan annyi félét láttunk. Nekem pedig minden koncert mást jelent. Most végig teli vigyort, felszabadultságot. Meg egy Végrét. A tegnapi estét ez a dal jellemzi a legjobban.

Köszönöm Neki, nekik, a bandának, a daloknak, az elmúlt 2-3 hétnek. Meg mindennek és mindenkinek aki eljuttatott a Végréhez.

Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
most csendben nézlek, és csak az fáj,
hogy mennyire nem fáj semmi

HS7

Tekinthetem a tegnapi estét egy remek nyár zárásnak és egy teljesen új létnek a kezdetének. It's show time. (Mondta Bon Jovi asszisztense és ott úszott el Ákos világsztársága, de az már egy másik történet.)

Azért a 77eskép nagyon üt. :D