- Haló, tesssék?
- Jónapot kívánok. Egy meghívót szeretnék átadni. Ki tetszene jönni?
- Milyen meghívót?
- Hát a kongresszusba...stb.
Éreztem a vesztem, de mondom nem leszek nagyon bunkó. Kimentem. Nem nyúltam félre, kedvenc jehováimat képviselte egy nénike. Hosszas győzködés után pedig csak felfogta, hogy minket aztán nem fog elrángatni abba a buliba.
Vicces ez a történet, mert előtte egy héttel beszélgettem Sch-val pont erről. A felnőtt ember hogyan tér meg náluk. Meglátja a fényt álmában és elrohan hozzájuk vagy mi?! Örültem, hogy humánusabban megy ez náluk és nem fognak hozzánk becsöngetni, hogy mindjárt itt a világvége és ezzel el kell kezdeni foglalkozni.
Mire jó ez?! Engem csak idegesít a direkt reklám, de az összes. A szórólaposokon is csak fel tudom húzni magam. Még életemben egyet sem olvastam el, mert nem hiszek az ilyen reklám sikerében. A házhoz menetellel max a nagymamám tudnák rávenni valami marhaságra, de ő meg szerintem elfelejtene elmenni, szóval vele sokat nem érnének. Talán ha nem az utcán, vagy az otthonunkban akarnának velem erről beszélgetni, akkor még lehet, hogy végig is hallgatnám őket, hogy mi a fene ez, de már a belépőnél elrontják. Sch-jék módszere (a leülünk és beszélgetünk) sokkal barátibb. Bár elég sokat kellene győzködnie, hogy én nap, mint nap a Bibliát olvasgassam és templomba járjak, de ez már egy másik kérdés...
