Nem igazán tudom, hogy mit vár az a középkorú férfi/nő, aki a népszabiban hirdet, hogy párt keres. Nyilván 60 évesen kicsit besokall az ember, hogy ha egyedül van, de nem hinném, hogy 1-2 sor alapján sikerül rávilágítani arra, hogy kik vagyunk és mit keresünk. Ez az egész társkeresős dolgot furának tartom. Nem mondom, hogy hülyeség, mert valahol nem az, de annyi időt eltölteni millió idegennel, mire kiderül, hogy totál felesleges beszélgetések, mert totál más emberek és nem hogy párkapcsolat, de még barátság sem lehet köztük, mert. Persze erre a kijelentésre megjelenne kis millió boldog ember, hogy ők ott találtak egymásra. Persze, oké. Az újságokba akkor is hülyeség ilyet kirakni.
Amúgy a fiatalok sem jobbak az öregeknél. Csak nekik nagyobbak a lehetőségeik, mert még kevesebb embernek kötötték be a fejét. Könnyebb a trutyiba választani, de ha már meg van, és egy hónap alatt ideg lesz az ember, akkor már nehezen hagyja ott, mert akkor megint egyedül van, mint a kisujja. Inkább panaszkodjunk, hogy hülye pasik/csajok. Magadnak akartad, megkaptad! Persze biztos jobb valaki oldalán szenvedni, mint egyedül várni a herceget/királylányt. Mindenki maga dönti el, hogy melyik a jobb neki, de én így 2 napig nem bírnám.
Arra viszont rávilágítottak, hogy kegyetlen vagyok. Kegyetlen dolog, mikor az ember hallja az igazságot, de ez van. Nyugtatás képen elmondom, hogy magammal is kegyetlen vagyok *ördögikacaj boszorkány jelmezben*. Most pedig megyek és főzök valami bájitalt és észhez térítem az öregeket és a fiatalokat.
