Elmondom én, hogy mi a baj. Az hogy hallom még a dalt, ami már nem ér semmit se. Meg az, hogy fáj a fejem, meg még sokat fog fájni, de Nem érdekel.
Szenvedtem
És más lettem
Megváltoztam
Fogd már fel
Ma csak hat kiló cuccal, fáradtan, kómásan, cseppet idegesen (drága TO...) próbáltam haza vánszorogni és úgy viselkedtem, mint a rendes nyugdíjasok. Törtem-zúztam egy ülő helyért, és bunkó módon nem érdekelt, hogy milyen néni száll fel. Meg különben is, ott ült mögöttem egy nálam fiatalabb csaj, nulla pakkal. Álljon fel ő. Aztán lassan, komótosan, óvatosan próbáltam elhagyni a trolit mire az egyik álló mammer totálisan rám ordibált, hogy MENJÉL MÁR. Kicsit sem lepődtem meg, de ő végre kimondta, amit én már napok óta szeretnék, csak még hangosabban.
Csak egyszer érteném meg, hogy miért alakul úgy az életem ahogy, tényleg csak egyszer! Ezek a páratlanszámú évek soha sem voltak az enyémek.
