Minden emberben vannak célok. Aztán mikor tesz-vesz a mindennapokban, akkor általában azok érdekében teszi meg a tőle telhetőt. Legalábbis ez lenne a normális. Hasonló képen akarok tenni én is, de nem jön mostanában össze semmi se. Mondják azt, hogy nem lehet mindenki az élet minden területén sikeres. Jó, de nálam semmi nem jön össze mostanság. Igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, de valahogy mégsem tudok 100%-os lenni, mert fejben máshol járok. Arról meg nem csak én tehetek. Oké, mutogathatnék újjal, de fölösleges. Én rontottam el. Most pedig ülök egy ingoványos talajon. Döntést kellene hozni, hogy megpróbálom a lehetetlent vagy sem. Nem tudom, hogy érdemes e megpróbálni, hogy utána azt mondhassam, hogy minden tőlem telhetőt megtettem. Nem ezt már soha se mondhatom el, mert én sokkal többre lettem volna képes azon a hétfői reggelen. Egyszerűen nem bírtam oda figyelni, hülye voltam. Most meg kapálózok. Miért? Miért kellett ennek történnie? Ha lett volna rá lehetőségem, akkor se készültem volna sokkal többet, mert éreztem, hogy ennél többet nem szükséges, nem olyan nehéz ez. Akkor miért? Persze ezekre a kérdésekre nem tud senki se válaszolni. Aztán majd később 1-2 év múlva vissza nézek és azt mondom, hogy ezért. Addig meg marad az idegeskedés és a kéztördelés.
És még ez a nyamvad orchideai is meg akar halni. Most már történhetne valami örvendetes.
