Tegnap volt szerencsém belenézni az egyik kereskedelmi csatorna állítólagos főzöcske műsorába. Főzős műsornak nem nevezném, mert egy receptet nem tudnék leírni és még a netre se rakják föl őket. Sokan pedig csak szerencsétlenkednek. Meg a tegnapi adás középpontjában is egy balhé volt. Szóval inkább nevezzük főzős reality shownak. Az inkább helytállóbb.
A lényeget nem a műsorra akartam helyezni, hanem Annácskára, aki valószínűleg átlagon felüli méretű ajkaival érdemelte ki, hogy benne legyen a TV-ben. Róla azt kell tudni, hogy platina szőke, hosszú haj, baba popsi arc, ajkak felturbózva és mély dekoltázs. Szóval főhősünk vitába keveredett egy másik asztaltársával. Annácska nem sokáig bírta cérnával, eltört a mécses. Amivel talán nem is lenne probléma, nekem is volt olyan szituációm, hogy valaki beolvasott nekem, én meg az igazamat nem tudtam kifejezni és csak pityeregtem. ( Mondjuk ennek már vagy 4-5 éve...) Gyenge lelkűek bandája nah. Viszont a szomorúságát alig lehetett észre venni. Az arca ugyanolyan maradt, csak a szemén lehetett látni, hogy itt valami nem stimmel. Aztán megjelentek a könnyek, és a hangján is lehetett hallani a megtörtségét. Az arca viszont nem változott. Mintha maszk lett volna rajta. Nagyon durva volt. Nem akartam a plastic barbi kifejezést használni senkire se, de ott kiérdemelte. Látszott rajta, hogy megtört, megkeseredett. Folytak a könnyek, nem találta a szavakat, de az arca... semmi mimika. Itt a tökéletes szépség ára. Ebből nem kérek, köszi.
Tegyük hozzá, hogy én nem tartom őt egy szép nőnek. Viszont eltudom képzelni, hogy léteznek olyan férfiak, akik őt szépnek találják. Azt hiszem azokból a férfiakból sem kérnék.
Tegnap volt az RTL-en egy jó film. Igen, jó film és RTL. Tegyük hozzá, hogy délben, hogy csak a lomha diákok lássák, már ha véletlen oda kapcsolnak. Az volt a címe, hogy Faragjunk férfit. Nem akarom lelőni a poént, mindenki nézze meg magának, de a lényeg az, hogy van benne egy srác, akire használhatjuk a totál loser kifejezést. Legalább is ő ezt használta magára, akkor én is megtehetem. Lassan végzős egyetemista, megélhetéséért gályázó bölcsész, ódivatú cuccokban, nulla önbizalommal, lepukkant fizimiskával, meghízva. Aztán belép egy nő az életébe és teljesen megváltozik. Mások is jobban elkezdenek iránta érdeklődni. Ahogy elkezdenek érdeklődni iránta kiderül, hogy ő egy nagyon kedves, rendes, jó fej srác. Olyan tulajdonságai kerülnek elő a mélyből, amiket az önbizalom hiányos korszakában nem mert megmutatni senkinek se és nem nagyon ismerték. Új életet kap.
Az egész konklúziója csak annyi, hogy a csinos, jó külsővel megáldott emberekre sokkal nyitottabba a mai társadalmunk, mint az átlagon aluliakra, de ez tényleg jól van ez így? Vegyük Annácskát. Egy sima vita indult el, semmi sértegetés, csak egy jó ízű vita. Amit egy normális társaságban megbecsülnek, végig játszanak. Még akkor is, hogyha A és B érvei nem fognak közeledni egymáshoz. E helyett mi történt? Egy bőgéssel félbe lett szakítva, mert nem volt annyi lelkiereje, hogy megvédje az igazát. A Faragott férfink-ből mi lett? Kinyílt előtte a világ az új külsővel felszínre kerültek a rejtett értékei. Az előtt nem sokan vették volna észre, hogy ő egy mennyire értékes ember.
