Vége. Bár ezt már sokszor kimondtam magamnak. Aztán csökönyösen vissza, aztán vége és megint vissza. Ez nem volt így jó, de hát nincs mit tenni. Ami volt az volt. Mindenből tanulni kell. Vagyis kellene. Nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy mit azt szépen megálmodtuk. Ha balról várod, akkor tuti, hogy jobbról érkezik. A lényeg pedig az, hogy tartsuk nyitva a szemünk, és a lehetőségeinket megragadjuk. Ennyi.
Egyre érik bennem, hogy el kell menni a tatabányai koncertre. Sok kedves és régen látott ember lesz ott. Meg a szép dalos est. Csak az azt követő hét pedig egy tömör szenvedés lesz. Még jó, hogy nem lehet még jegyeket kapni. Őrlődhetek egy kicsit magamban.
