Magyar ember lételeme a Túró Rudi, szerintem. Legalább is nekem szükségem van rá. Vittünk is magunkkal egy tizes pakkot az utazásra. Viszont a szállásunkon (ami benn volt a városban, és a 4-en volt a szobánk) nem volt hűtő. Magyar ember leleményes, megoldja. Kinn pont megfelelő volt a hőmérséklet a Túró Rudinak. Beleraktuk egy zacskóba és a végét odazártuk az ablakhoz. Működött! Tök jó.
Hét közepén az egész napos sportolás után épp leakartunk egy kicsit pihenni, mikor megszólalt a tűzriasztó. Kinéztem a folyosóra. Semmi, vissza olvasni. Rá 5 percre hallom a szirénákat, amik egyre közeledtek. Kinéztem, és a ház mellett parkolt 2 tűzoltóautó. Akkor már egy kicsit komolyabbnak tűnt a dolog, és ki akartam nyitni az ablakot, hogy tisztábban lássam a dolgokat. Ablak nyílik, édesség zuhan. Hirtelen nem tudtam, hogy mit csináljak, aztán magamra kaptam a melegítőm, a cipőm (persze mindezeket fele olyan gyorsan, mint normális helyzetben) és elkezdtem lefelé rohanni. Közben a tűzoltók a recepcióssal beszélgettek, és kicsit se néztek hülyének, hogy rohanok. Aztán megnyugodtam. A nyalánkságok érintetlenül ott feküdtek az aszfalt közepén. Még jó, hogy az osztrákok nem tudják, hogy ez mennyire finom. Meg szerencse, hogy épp senki nem sétált arra, mert a 4-ről 5-6 db Túró Rudi nagyot üthet.
Amúgy a Túró Rudi állta a törés próbát! Azt hinné az ember, hogy egy ilyen mélyrepülés után ripityára törik, de nem! Strapabíró egy darab meg kell hagyni.
