Álltunk a parkett közepén, és vártuk a többieket. A zene olyan hangos volt, hogy egymás hangját se hallottuk. Olyan dalok mentek, amik már a gimis éveim alatt is nagy slágerek voltak. Néztem az embereket, hogy kik járnak erre felé... néhány embertől úgy megkérdeztem volna, hogy mit keres itt. Aztán megkérdeztem magam, hogy én mit keresek itt?! Nem értettem.
Egy éve voltam ott utoljára. Nem hiányzott az életemből. Eddig miért kellett?! Gyerekességből, vagy szűklátókörűségből. Nem tudom. Mint ahogy azt se, hogy hány éve megy itt minden úgy ahogy tegnap este is láttam, de 5 éve minimum. Volt, hogy egy párszor én is átadtam magam a clubbok sodrásának, de igazán akkor sem éreztem, hogy ez nekem annyira jó. Az nem én voltam. Csak akkor talán még nem tudtam, hogy mi van ezeken túl. Sok minden. Rengeteg sokkal értékesebb, érdekesebb dolog. Amire talán jobban megéri az embereknek a pénzét és az idejét eltölteni.
A Spy's nem sokban különbözött sok más londoni klubtól. Más név és berendezés, de a hely ugyanaz: csillogó, hangos és lélektelen. Éjfélre a vendégek java az intellektualizmus látszatától is megszabadult, és neki fogott, hogy a sárga földig leigya magát, kikezdjen valakivel, vagy belekössön vetélytársába.
Joanne Harris - Szederbor (részlet)
A tömeg közepén 'próbáltuk' élvezni a zenét. Egyszer csak bemondja a DJ, hogy... Gipsz Jakab most ünnepli a 39!! születésnapját. ITT??!! Átfutott az agyamon, ha itt tartja a szülinapját, akkor milyen lehet az élete. Nem jutottam sok jóra, persze kívánom, hogy ne nekem legyen igazam! Mindenesetre én nem szeretném magam itt találni 20 év múlva. Már vagy 3 éve minden születésnapomkor valami nagy bulit csapok. Idén biztosan másképp lesz. Nem tudom, hogy hogy, de így biztos, hogy nem! Öregszem?! Ha igen az se baj, így érzem jól magam.
Remélem azért E jól érezte magát, hisz ez az ő estéje volt. Innen is szeretnék boldog 12. születésnapot kívánni neki! :)
