Kivételes pillanatok egyike. Bő egy hétig itthon. Talán januárban volt utoljára ilyen. Mindenesetre jól esik ez a kis nyugalom.
A kedvessel meg nem akar zöld ágra vergődni a barátságunk. Valami (vagy valaki?!) nem akarja, hogy normalizálódjon a kettőn dolga. Pedig most kivételesen nem rajtunk múlik. "A sors megoldja!" Türelmetlenül várom. Persze még mindig van amit nem értek, de mikor egy élő kérdőjellel akar valaki barátságot kialakítani, akkor ezen ne csodálkozzon.
Belőlem meg előtört a vágy, hogy most már tényleg valami igényeset összecsapjunk. Persze az nem ebből a káoszos homályból fog új erőre kapni. Ez az oldalka marad olyan kis szeszélyes, mint volt. Kedvét csak az időjárás befolyásolja.
Ezt pedig ma már vagy hússzor meghallgattam:
