Múlthét csütörtök délután, szorgalmi időszak utolsó hetében (amikor mindenki pótzhkat írat, és még tuti becsúszik egy nagy) leültem egy kávé mellé és csak néztem ki a fejemből. Az a gondolat keringett a fejemben, hogy bármihez is kezdtem a héten, az nem sikerült. Nem volt érdemes neki kezdeni a hétnek, nem volt érdemes föladni a fizikát minden másért. Ültem és azon agyaltam, hogy hogyan tovább. Persze terveket gyártani nagyon szép, és könnyű művelet, de megcsinálni már más tészta. Nem agyalhattam sokáig, mert másnap várt egy újabb megmérettetés, de ott, akkor eldöntöttem, hogy adok a dolgoknak még egy kört, hisz hülye lennék nem kihasználni a lehetőségeim.

Itt vagyok egy héttel később, és azt kell mondanom, hogy az első körös bukásaim után a második körben szinte mindent úgy teljesítettem, ahogy kellett azt. Jó anyám persze azt kérdezgeti (nagy meglepődés után, hogy a hülye lánya 5-ös lett progból és 4-es szoftlabból), hogy miért nem ment ez elsőre?! Lassan érő típus vagyok :)