Az ember azt hitte, hogy visszajött, de nem. Az ember azt hitte, hogy elment, de nem. Az ember azt hitte, hogy szereti, de nem. Az ember azt hitte, hogy utálja, de nem.
Először örök, aztán múlandó. Először édes, aztán keserű, aztán ízetlen, aztán eldönthetetlen. Fontos és lényegtelen. Mindig ott van, de mégsem. Valódi és hamis. Titkolózó, de nyílt.
Sok ellentétes, de mégis igaz jelző. Mindenki számára érthetetlen, és végtelen. Nem értjük, de meg akarjuk, de mégse. Látjuk is, meg nem is.

Annyi viszont biztos: megismételhetetlen, és felejthetetlen.

Kicsit olyan, mint egy rozoga Trabant. Néha elindul, belelendül, de aztán lerobban. Aztán betolják és gurul tovább, és így tovább.

Sokszor mondom magamnak, hogy ha mindenkötél szakad, akkor karrierista nőszemély leszek, mert az menne, de rá kellett jönnöm, hogy a franc se vágyik arra.
*mindigugyanodalyukadokki* Buta Franyi.

Ha nagy leszek akkor filmre viszem. Csak még az élet eldönti, hogy dráma vagy vígjáték lesz.