Fura ez az élet. Néha olyan csavarokat visz a hétköznapokba... hogy már meg sem lepődöm, de a lényeg...,hogy ragadjon a bélyeg *muhhaha*. Meg az se egy rossz dolog, hogy ha az ember tudja koordinálni, hogy kivel mit oszt meg. Nekem nem sikerült, ami most ebben a pillanatban csak kicsit ciki, mert lehetne nagyobb is, de nem, de a lényeg... már nem is tudom, hogy hol a lényeg. Csak annyi, hogy az igazságot szeretném tudni, de azt hiszem arra még várnom kell. És már megint rébuszokban beszélek, milyen gonosz... tudom *muhahaha*. Nem baj, legyek titokzatos és elvetemült, mint egy őrült tudós. Azt hiszem stimt a dolog. Ennek a bejegyzésnek meg nem sok értelme, de nem baj. Kell ilyen is. Legalább jellemzi szellemi állapotom. Már mindent bitekben látok...
" Találkozni kell Istennel. Meg akarok kérdezni tőle egyet-mást. Például, hogy mivégre vagyunk. Mert hát... fölépítjük a házainkat, felneveljük a gyerekeinket, learatjuk a búzát, háborúskodunk... öljük egymást... aztán mivégre. Meg hát... az én életemről is ki akarom kérdezni. Az igazságot akarom megtudni. "
Balázs József
Fábián Bálint találkozása Istennel
(részlet)
Valamelyik héten ellőttem a szobában egy pötty alapozót valahova, de akkor még nem tudtam, hogy merre szállt. Ma rájöttem, hogy ennek a könyvnek a sarkát találta el.
