Úgy mentem oda, hogy túlzottan sok videofelvételt nem láttam Suzanne Vega-ról. Elég sok dalát ismerem, de magát az embert nem igazán. Azért kialakult bennem egy kép róla. Valahogy mindig úgy képzeltem el, hogy ő az a tipikus nagy betűs NŐ.
Amikor megjelent, akkor az első ami feltűnt, hogy ez a nő majdnem akkora mint én?! Nem vagyok jó a tippelgetésben, de tuti, hogy a magassága az a 160 környékén lehet. Amúgy meg egy nagyon tündéri teremtésnek tűnt élőben számomra, mint amilyen a daliban. Nem is tudom, hogy miért hittem olyannak, mint New York. Egyáltalán nem volt igazam.
A dalok hangszerelése nem nagyon tért el az albumokon hallhatóktól. Csak annyiban, amennyit nem tudott pótolni egy akusztikus, egy elektronikus, egy basszus gitár és a férfi vokál. Persze nem is a zenén volt a hangsúly. A szövegeken. Mikor hallgatom a dalait, akkor sok esetben eszembe jut, hogy ezek olyanok, mint egy - egy megzenésített mese, amik mindig túl mutatnak egy szimpla történeten. Az igazi üzenet ott van a sorok között. Talán ebben is rejtőzik a dalok varázsa. Engem legalább is ez ragadott meg.
Azt viszont nem fogom megérteni, hogy ha az ember elmegy egy ilyen koncertre, akkor miért kell alatta WCre és sörért mászkálnia?! A másik meg azt hittem, hogy csak a fesztiválokra kerülnek be olyan emberek, akik igazából nem is oda valók. Tévedtem, ezek mindenhol ott vannak, kis paraziták :D
