Egy napon a fény harcosa rádöbben, hogy már nem harcol olyan lelkesen, mint az előtt.
Mindent ugyanúgy csinál, mint régen, de tettei elvesztették értelmüket. Ilyenkor nincs más választása: továbbra is részt kell vennie a Jó Harcban. Imáit csak kötelességből mondja el, vagy félelemből, vagy mindegy miért, de elmondja, és semmi esetre se tér le a útról.
Tudja, hogy angyala csak elment sétálni. Kitartóan harcol tovább, akkor is, ha küzdelme hiábavalónak tűnik. És egyszer csak megérkezik az angyal és már szárnysuhogásának hallatára visszatér a harcos lelkesedése.P.C.
A fény harcosa II.
2009.06.25. 09:46 :: Franyek
Szólj hozzá!
Címkék: könyv idézget
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://franyek.blog.hu/api/trackback/id/1207168
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
