Emlékszem, amikor kisöcsém a 8 osztályos felvételijénél kihagyott egy egész oldalt és nem vették fel a gimibe. Amire a mai napig mondjuk, hogy hogy nem vették fel, mert sokkal jobb helyre került. Tegnap pedig cseszettül lepontozták a matekját, amiért kiverte a guta, mert a szóbelinél még alapja sem volt fellebbezni. Ezzel sikerült el ellehetetlenítenijük a felvételijét.
Aztán itt vagyok én, a pancser. Ír egy olyen infót, hogy hülyeség lenne készülni a szóbelire, mert esély nincs arra, hogy még több pontot kovácsoljon össze. Pluszba az om nem akar kiadni egy 20-30-as tételsort, hanem csak 5 oldalnyi témakört. Túrót nektek. Aztán jön a dísz.
Tegnap még naívan azt hittem, hogy megúszom ezt a vizsgaidőszakot idegösszeroppanás nélkül. Próbáltam mindenre tisztességesen készülni, gondolván, hogy ha így cselekszem, akkor baj nem érhet. De mi van akkor, hogy ha a tanerő olyan gyakorlati példákat tol elénk, amiben olyan elemek vannak, amiket ti órán nem vettetek és még a könyvben sincs benne említés? Az pedig hagyján, hogy elsőre nem jön össze, de szeretnéd legalább megnézni, hogy ha már a tanárúr nem hozott ilyen példát órára (mert példatár ugye az nincsen), akkor a karó dolgozatodból tanuljál, de nem tudod megnézni, mert reggel 9-kor kiírják, hogy délben jegybeírás és te fél1-kor látod ezt és nem 2 perc az iskolába bejutnod. Persze most se tudom, hogy mikor tekinthetném meg a drágalátos dolgozatom, vagy ha van e lehetőségem szóbelizni. Csak annyi pletyka terjeng, hogy reggel 10 körül van valami... és cseszettül nem végod, hogy mit csinálj.
...és mit akartam kihozni az egészből?! Csak annyit, hogy nem tudom, hogy minek kell engem szivatni, nem tudom minek kellett az emelt szóbelizőt lepontozni, de remélem nagyon nyomós oka van rá az életnek.
Talán ha azt a bukott vizsgát megnézhettem volna, akkor most nem küldeném el a francba az egész tanszéket...
