Ma az elhatározás napja van. Ezzel a kezdeményezéssel folytatódik a Nincs de kampány. Mindenki határozzon el magának valamit, és mától igyekezzen azt betartani. Gondolkodtam, hogy mit kellene kitalálnom. Sportolni szoktam, nem cigizem, ritkán iszom, sok zöldséget eszem. Lehet hatékonyabban kellene tanulnom, de ez nálam állandó küzdelem, ami 15 évvel ezelőtt kezdődött és még nem adtam fel. Biztos van olyan dolog, amin változtatnom kell, hogy még egy fokkal szebb életet éljek... aztán beugrott. Túl sokat rágódom a múlton.
Igazából én már hónapokkal ezelőtt megakartam tenni azt a lépést, hogy elhatározom, hogy kész, vége. Nem foglalkozom vele, teljesen felesleges. Azért is, mert semmi értelmes ötletem nem volt már arra vonatkozóan, hogy helyzetemen hogyan változtassak. Úgy, hogy a végén ne nekem kelljen égő fejjel elkullognom a harctérről. Eleinte egész jól ment, de aztán jött a bumm. Régi-új szereplő a színen. Jött, látott, kavart, eltűnt. Magyarázat? Nincs csak 1-2 tőmondatos válasz. Az is csak azért, mert valamit erre kell felelni. Igazat meg ne írjunk már annak, aki abban a szituban van, hogy neki már mindegy, hogy mi az igazság. Értetlenség. Megválaszolatlan levél. Meg a kapott válaszok is sántítanak valahol. Úgy tűnik ezt érdemeltem. Normális ember ebben a szituációban magasról tojna a sz@r alakokra. (Már bocsánat, de ezt most maximálisan így gondolom.) Tehetném ezt. Az esetek nagy százalékában ezt is teszem. Aztán van egy pár kibúvó eset, amikor képtelen vagyok ezt megtenni. Ez most az! Erre két indokom is van. Jogom van az igazsághoz. Amúgy meg igazam van. Csak nehéz szerintem belátni. Kegyetlen valóság. A másik indokom meg pusztán őrültség. Amit nem lehet kiíratni, csak elfojtani. Ennyi. Korona az egészre, hogy eszem, szívem szajkózza az igazam. Ha pedig összhangban vannak, akkor árad a nyugalom. Persze értelmes dolgot nem tudok tenni csak dúdolni halkan. Szóval teljesen felesleges lenne ezen őrlődni. Ezennel Aktát zárok, és ígérem, hogy ködösített, értelmetlen bejegyzéseket nem pötyögök. Inkább keresek magamnak egy bólogató kutyát, aki szó nélkül meghallgatja a bajaim és mindig nekem ad igazat.
Ha pedig valaki magára ismert a sorok között, akkor innen is csókoltatom az eszement húzásai miatt! Azt a hét meg a nyócát már.
Update 09.05.23.: Arra kellett tegnap rádöbbennem, hogy mindenkinek meg vannak a maga bogaras dolgai, szóval nem tudunk a nagy világban találni egy olyan embert, aki tökkéletes. Akivel minden pillanat tökkéletes, mert mindenkinek meg van a maga hibája. Nekünk meg a hibáikkal kell elfogadnunk azokat az embereket, akiket a szeretetünkre méltónak tartunk.
Mindenkinek meg van a maga keresztje...here is mine
