Ugyebár meghalt a PC, így kénytelen vagyok mindent kimenteni. Ezt eddig is meg kellett volna csinálnom, csak hát erősen uralkodott rajtam a ráérünk arra még effektus. Itt leginkább a számomra fontos képeket, videókat értem. Szóval elindult a nosztalgica. Például az a videó, amin anno a gimiben énekeljük a Csillagdalt az énekkarral. Olyan jókat röhögtem magamon. Nulla hang, túlzott átélés és Kleopátra friszkó. Semmi önkritikám nem volt anno azt hiszem.

Aztán rakosgattam a lemezeimet és előkerült egy másik gyöngyszem. Franyek Best of latin muzsikai válogatása 2004-ből. Beraktam. Azt hiszem mindjárt elfolyik a hifi. Csöpög az egész. A donde va el amor... ajj. Óvatosan! Régen azt hittem, hogy itt kezdődik a romantika. Nem tudom. Most inkább azt mondom, hogy nem. Ha megtaláltam a kezdetét, akkor feltétlen szólok. Ez a CD csak arra volt most jó, hogy rájöjjek, hogy valamit még csak tudok spanyolul.

Szóval itt a múltam pár darabja. Igen, valaha ez voltam, meg biztos most is bennem vannak ezek a dolgok valahol. Nem tagadom, de azért vicces belegondolni, hogy régen miket műveltem. 1-2 dolgot még akkor is szégyelltem elmondani bárkinek is, hogy nekem mi tetszik, mivel foglalkozom. Jó érzés, hogy ez ma már mind másképp van. Nem titkolom senki elől, hogy ki vagyok. Persze nem tárok mindig mindent az egész világ elé, de ha valaki megkérdezne valamivel kapcsolatban, akkor bátran elmondanám a véleményem. Ha ma elém állna valaki, akit érdemesnek tartok arra, hogy meséljek magamról, és még érdekli is, hogy ki vagyok, akkor titkok nélkül neki állnék. Nem hallgatnék el semmit se. Nincs egy fényes múltam, de azt hiszem mára már sikerült minden félrelépésem, balgaságom, lustaságom helyre rázni. 2 éve ez nem így volt. Szintet léptem. YEEESSSS.