Ki a jobb? RUSH! Ki a jobb? RUSH! Ki a jobb? RUSH!
Meg volt az első szakadóesős utunk.
Késő délután bringára pattantam, mert dolgom volt a kerületben, de valahogy az esőre nem gondoltam. Épphogy kiléptünk a kapun, éreztem, hogy itt készül valami, mire célba értem már kézzelfogható nyomai voltak az esőnek, de annyira nem volt még vészes a helyzet. Lényeg, hogy célba értem, többiek is megjöttek... irány a 4.! Rush a vállra és uccu neki. Félúton R kijelenti, hogy be is rakhattam volna a tárolóba. Köszi, de ott már nem akartam megállni.
Másfél óra után T kinézett az ablakon és továbbította az információt, mi szerint szakad. Erre valahogy nem számítottam, de nagyon örültem, hogy legalább bakancsba jöttem. Nem ijedtem meg, ha menni kell, akkor menni kell. 10 percet meg kibírok valahogy. Természetesen már teljesen sötét volt, és a lámpám is ilyenkor merül le, de neki vágtam.
Eleinte nem voltak gondok. A kabátom küzdött a vízzel (annak ellenére, hogy nem erre teremtették), a bringa tűrte a dolgot és a sárhányó is remekül működött! Igaz a kordnadrágot nem arra teremtették, hogy vízálló legyen, de azt a rövidke utat kibírtam. Az út vége felé már éreztem, hogy a kabát kezdi feladni a könyökömnél, de akkor már láttam a fényt az alagút végén. Azt hiszem ezt megfázás nélkül megúsztam :)
