Az egész világ működési rugója az erőforrások. Beszélhetünk emberekről, cégekről, államokról... stb. bármiről. Vegyük példának okául az embereket. Ahhoz, hogy létezzünk elengedhetetlen a levegő, élelem, folyadék... stb. Nap estig sorolhatnám. Vannak kézzel fogható részei a dolognak, mint például a kaja, de vannak megfoghatatlanok, amik nélkül elvileg létezhetünk, de nehezebb pl. a szeretet, az emberekkel való kapcsolatok. Már a 90 -es években sem volt túlzottan ismeretlen a dolog, de azt hiszem, hogy a 21. században már biztosan sorolhatjuk ezen erőforrások közé a 'kapcsolatihálót'.
Egy részről nézve nagyon szép dolog. Kapcsolat a családdal, a barátokkal, a szerelmünkkel... ez mind olyan dolog, ami kell. Támogatjuk egymást, segítünk a másiknak, és éreztetjük, hogy tartozik valahova. Tegnap viszont megláttam az árny oldalát is a dolognak.
Az ember azt hinné, hogy ha munkába akar állni, akkor kipécéz egy pár hirdetést, pályázik rájuk, és reménykedik. Meg, hogy így is meg lehet találni az álom állást. Hát ha tényleg valami szép állást szeretnénk magunknak, akkor egyre inkább kevesebb az esély arra, hogy 1-2 jó kapcsolat nélkül találjunk magunknak egy remekre szabott munkahelyet.
Már csak az a kérdés, hogy ennek, miért kell így alakulnia? Az embereket régebben főleg a tudásuk, és a képességeik alapján ítélték meg. Nem az lenne logikus, hogy ma is így legyen? Egy kapcsolattól mitől leszek jobb ember, mint a nélkül? A másik része a dolognak, hogy ezeket a kapcsolatokat, hogy kéne ápolni? Havonta találkozni a másikkal egy estére, és lefolytatni egy üres csevegést, amire ugye csak azért kerül sor, mert ő egy fontos ember. Kell ez nekünk? Érdemes erre elpazarolni az életet?
Azt hiszem, hogy ha ilyen szemmel nézek a dologra, akkor nekem nem lesz túl nagy a kapcsolati bázisom. Valahogy jobb érzés megszerezni a kitűzött célt úgy, hogy megdolgoztam érte, mint hogy ismerem Gizit, és ő tud nekem segíteni. Mocskos egy világban élünk. Tény, de ez van.
