Ti bátrak vagytok? Én régebben bátornak neveztem volna magam, de kit nevezhetünk bátornak? Azt aki ki mer ugrani egy repülőgépből? Aki cápák között úszkál? Vagy aki egyedül neki vág egy föld körüli vitorlázásnak? Nem feltétel nevezném őket bátraknak. Valamilyen szinten azok, mert ezeket én nem igazán tenném meg, de mostanság nem is jutna eszembe ehhez hasonló dolgokat művelni. Akkor meg honnan jutott eszembe ez az egész?!
Szembenézni a másikkal, az már igazi bátorságra vall! Amikor valamit meg kell osztanod a másikkal, mert a kimondatlan szavak még rosszabbak, mint a kimondottak. Viszont ott a rizikó, mi lesz a reakciója? Neked ugrik és megfolyt, vagy elgondolkozik a dolgon, és hajlandó róla beszélni? Nem lehet tudni, mi emberek kiszámíthatatlanok vagyunk. Néha még magamtól is megijedek, hogy 1-1 dologra hogy reagálok. Sajnos nem lehet megmondani, hogy a nyilatkozás után a másik, hogy felel a dolgokra. Az biztos, hogy a nagy dolgokat nem lehet a másik elől elbújtatni, előbb vagy utóbb úgy is kiderül a turpisság, jobb ezeken hamarabb túl esni, és még jó is kisülhet a dologból. Mindenesetre én nem érzem magamat bátornak, de dolgozom az ügyön. Bár tökéletesen soha sem fog működni a dolog, de csiszolni még mindig lehet rajta.
