Mai napon frenetikusan alakítottam, de tényleg! Hol is kezdődött...
Úgy volt, hogy 17.45-re beszéltem meg egy találkát. 17.55-kor egy szál törülközőben, csuromvizes hajjal próbáltam megmagyarázni, hogy miért nem vagyok ott. TOTÁLISAN ELNÉZTEM. Még most sem értem, hogy hogyan csináltam. Vagyis tudom, hogy hogyan, de hogy miért?!
Másik rendezett megmozdulásomnál épp azt meséltem, hogy elkezdtem barátkozni a német nyelvvel.
F: - Nem egy egyszerű dolog. Főleg, mikor 3 mássalhangzó van egymás mellett.
R: - Hát igen, pl az sch, de legalább már a Schönherz-et ki tudom mondani.
F: - Schönherz... olyan ismerős, mit is jelent?
Jót röhögtünk.
Azt hiszem mostanában csak féllábbal vagyok itt a jelenben, a másik lábam valahol máshol van. Már csak azt kellene megfejtenem, hogy merre, vagy hogy hogyan tudnám vissza szerezni a másik lábam is.
