Tegnap 30 perccel a zh előtt sikerült bevágódnom az oskolába, kezemben az én drága sisakommal. "Te bringával jöttél? Legalább jó messziről?" A pszfes hallgató nem egy olyan állatfaj, akiből úgy kinézed, hogy ilyen szörnyűségre vetemedne. Igaz, mikor mentem el, akkor tele volt a tároló. Ami mondjuk csak... 6-7 hely, de akkor is.
Az emberek egyik félelme a távolság. Azzal nekem nem volt problémám. Kell egy kis kondi. Eleinte nehéz, de szerintem bele lehet rázódni. Leizzadunk. Jelentem a HÉVen, ülve jobban izzadtam, mint két keréken. Persze nem száguldoztam, de egy óra alatt így is beértem. Ami pedig mindenki leghátráltatóbb tényezője, az a forgalom. Csodás autósok. Ebből a szempontból én is félelemmel telten megyek az úton, de pont ezért vagyok nagyon óvatos. Mindig körbe nézek, figyelek a gyalogosokra, megállok a pirosnál, járdán nem száguldozom és felkészülök a legváratlanabb eseményre is. Ébernek kell lenni. Ez tény, de szerintem megéri.
Miután elvégeztem a dolgaim az én áldott intézményemben, azután sokkal nagyobb kedvvel léptem ki az utcára, mintha tömegközlekednem kellett volna. Gyors lelakat, 1-2 telefon és már hasítottam is a szelet. Ahelyett, hogy a sok büdös, koszos, izzadt (tisztelet a kivételnek) ember között kellett volna meg lennem huzamosabb ideig, zárt térben. Nem kellett vagy 4x átszállnom. Nem kellett azon idegeskednem, hogy az ellenőrök minek léteznek?! Nem kellett az alkalmi árusokat (occsón adom aranyoskám), a kéregetőket és az egyéb aktivistákat kerülgetnem. Ezek helyett végig gurulhattam a Városligeten, gyönyörködhettem az Andrássyban, mosolygó bringásokkal szemeztem, mozogtam, kocsik között kavarogtam. Felemelőbb érzés, mint a tömegnyomor. Másrészt pedig tuti nem lettem volna hajlandó semmi féle kemény mozgásra a nap végén. Ez meg azért mégis jobb, mint a semmi.
Szóval két kerékre fel! Szerintem.
Ez volt 150. bejegyzésem. A francba. Én meg mostanság arról érdeklődök mindenkitől, hogy nagy e a szám. Ebből következik, hogy biztos, hogy nem kicsi.
