- Franyi nézd!
- Mit? ... :O

Egy világ dőlt össze. Igazából szépen felépített világ rombolás, de ott robbant a bomba. A követendő példa?! Nem hiszem.

Egyszer Makesz kérdezte, hogy szerintem kellenek e példaképek. Azt feleltem, hogy igen és elkezdtem kifejteni, hogy miért is. Kell a követendő példa, a normák...stb. Ez számomra annyira triviális, hogy nem is nagyon taglalnám a miértjét. A nálam idősebbekre, felettem járókra pedig mindig tisztelettel tekintek. Aztán később lehet kiderül, hogy feleslegesen.

Nem kell mindenkinek példának lennie, de talán ha rám bízznák egy másik fiatal útjának az egyengetését, akkor lehet meg megemberelném magam, hogy valamilyen példát statuáljak, nem?! Hogyan higgyünk egy olyan ember szavaiben, akiről később kiderül, hogy semmi értelme példaként követni?! Talán ezért kerülnek sokan rossz útra. Rossz normákat követnek és azt hiszik, hogy helyes az irány, de később rájönnek, hogy nagyon eltévedtek.

Igazából most jöttünk rá, hogy nekünk egy évig milyen rossz utat mutogattak. Az a szerencsénk, hogy nem voltak ránk nagy hatással. Így kire számíthattunk?! Egymásra. A rugdosásra, a sűrű dzsungel közösen való felfedezésére. Látván, hogy ha egyikünknek sikerül, akkor másikunknak is sikerülhet. Lassan vége az évnek, kezdünk ráérezni a ritmusra és mindenki kitalálja, hogy neki mi a jó. Ennek talán egyetlen jó oldala van. Mi jobbak akarunk lenni, és ténylegesen példát mutatni.