Azon gondolkoztam, hogy megírom, hogy feladom a blogolást. Ezt nem írtam le, hanem inkább elgondolkoztam azon, hogy számomra miről is szól ez az egész. Mi értelme van a dolognak. Miért kezdtem el anno X éve. (Ennek volt már egy elődje, de az kritikán alulibb volt.) Kérdés az volt, hogy fontos ez nekem? A hétvégén pedig arra kellett rájönnöm, hogy igen.
Elkezdtem olvasgatni, hogy miket írogattam az elmúlt félévben. Miket írtam, ki vagyok és arra kellett rájönnöm, hogy az elmúlt egy hónapban kicsit eltévedtem. Nagyon sokat gondolkoztam az elmúlt időszakban, hogy mit akarok, de mintha ezt totál elfelejtettem volna. Mi kell nekem, ez lebegett mindig a szemeim előtt és ahogy jött a suli úgy mosták ki az agyam. Ebben nem ők a hibásak, hanem én. Sokkal kevesebbet gondolkozok el azon, ami van, mint eddig. E nélkül meg majdnem minden megy a vakvilágba. Pörög minden. Suli, tanulás, Sch, móka, alvás, foci és ennyi. Pörgés van és semmi nyugalom. Néha pedig meg kell állni és szétnézni, hogy mi van körülöttünk. Nem stresszelni, csak szétnézni, hogy mi van, mi volt és mit szeretnénk. Megállni, elgondolkodni egy kicsit és ennek tükrében csinálni tovább a dolgokat. Ez nem volt meg. Mentem, mentem, mentem. A fent említettek is kellenek, de ez talán a legfontosabb. Nem fejvesztve csinálni a dolgokat. Ez erre is jó.
Amikor valamit ki kell találni, megcsinálni, dönteni, akkor nagyon jó ha csapatban csinálja az ember. Leszámítva, hogy ha magáról van szó. Olyankor jó, ha maga dönti el, hogy mit akar. Persze nagyon hasznos, hogy ha mások tanácsait is végig hallgatja, mérlegeli, de ezt úgy is maga dönti el. Legjobb esetben, hiszen csak magáról van szó. Ezért kell ez nekem. Nem mások tanácsai, nem egy nyugodt kihalt hely, nem egy csendes szoba. Zajok, gondolatok, zene, idézetek, könyvek, dalszövegek és magam. A klaviatúra, a karakterek, az írás. Lehet más számára nem éppen fontos, amit írok, de nekem az. Ráadásul megmarad. Saját gondolataim sarkalltak arra, hogy visszaemlékezzek arra, amire tényleg vágyom.
Ezzel pedig egy újabb drámát generáltam magamnak. A saját drámámat.
