Bolyongok az éjszakai városban. Csak haza akartam jutni, ami a Sziget idején, a fél 4es6os lezárásával nem olyan könnyű. Metróra kényszerülök. Közben kattog a fejem. Mi van most és milyen lenne, hogy ha másképp lenne. Úgy ahogy jó lenne. Ég és föld. Közben próbálom más irányba terelni a gondolataimat és a Másfélék világában elmélyülni. Ennek ellenére azon gondolkodom, hogy miben érdemes hinni. Volt, hogy hittem, de nagyon. Volt, hogy nem, de nagyon. Nem tudtam dönteni.
Próbálom magam felküzdeni a mélyből, de az utolsó lépcsőfokoknál mindig megcsap a Holland kultúrfesztivál reklámja, ami tavasszal került megrendezésre, de a matricája még mindig ott díszeleg az egyik tábla hátoldalán. "Nincsen lehetetlen." Valóban?!
Lehetséges, hiszen a múltkor sikerült ezt levezetni. Aztán előveszed magad és kétségbe vonod ezeket a szavakat. Akadt, hogy laza jelleggel kijelentettem volna, hogy nincs. Akadt már olyan is, hogy szentül hittem abban, hogy van. Most nem tudom.
"Egyszerre szép és egyszerre szőrnyeteg"
