Szóval most akkor beszéljünk nyíltan. Voltam egy hete fesztiválozni. Igaz, műfesztiválozó vagyok, mert sátor nélkül történt mind ez, de e nélkül is láttam, hogy mi folyik ottan. Nem az, ami nekem kell.
Anno azt hittem, hogy ez a zenéről fog szólni. Sok jó koncert, élvezzük a zenét. Nem úgy van az. Ez az esetek többségében egy nagy buli. Bulihoz pedig nem árt a jó muzsika, de a lényeg BULI. Szóval a zene csak ürügy egy nagy bulihoz, és most elmondtam ugyanazt, amit kettővel lejjebb. Gratulálok magamnak.
Amire ki akartam lyukadni, az csak az, hogy ez nem az én műfajom. Nem azért mentem oda, hogy az enyhén érdektelen közönséget kerülgessem. Többet ezért nem fogok törni. Csak ha jön megint valami kihagyhatatlan. Mondjuk egy Franz.
- Te eddig láttál itt jó pasikat?
- Egyet mindenképpen. Szerda este 11 körül a nagy színpadon énekelt.
Most nincs igazam?! Most pedig szeretném megragadni az alkalmat, hogy bemutassam legújabb magyar kedvencem. Dobpergést kérek... The Puzzle. Piszkosul kevesen voltak a koncerten, de nagyon megérdemeltek volna egy nagyobb közönséget. Azt hiszem ahogy Pest felé néznek, én azzal a lendülettel repülök újra és cibálok mindenkit magammal. Ezt látni kell.
