A hűtőből kiguberáltam egy tál zöldséget, amit egy adag gyros-os csirkehússal és valami öntettel felöntöttem, bevágódtam a gép elé, nyugtáztam, hogy pecsenyére sült a jobb karom (a bal nem, fejemet nem látom, a vádlijaim megúszták) és ezt a pár sort olvastam el:

“Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket - a jót, a rosszat egyaránt. Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat vagy feketére fested magad körül a világot.”

Tegyél meg mindent ma , hátha holnap már késő lesz. Bocsáss meg ma, és ne holnap. Szeress mindenkit aki szeretetet ad neked. Sose feledd hogy mindig van olyan ember akinek a legfontosabb vagy.

Arra kellett rájönnöm, hogy bonyolult ez az élet. Nem csak nehéz, de még bonyolult is.