2 óra. Csak 4-re kell ott lenned, de te már most gőzerővel készülsz. Hosszú az út, meg nagyjából ismeretlen. Csak a térkép az, amire támaszkodhatsz. Azt nem is említve, hogy te direkt kerülővel akarsz menni. Miért? Magad se tudod megmagyarázni, hogy ennek mi értelme. Csak el akarsz arra menni. Nincs logikus válasz.
Készülődésnek vége. Összeszeded magad és neki indulsz. Eleinte nehezen megy a tekerés, de 10 perc múlva bemelegednek az izmaid és meg se érzed, hogy lementél 5-10 kilométert. Küzdesz az autók hadával. Bár hétvége van, de még így is sokan közlekednek 4 keréken az utakon. Nem riadsz meg, csak figyelsz, követed a térképet és haladsz. A nap süt, a szél fúj, minden rendben, de már érzed, hogy közeleg a kitérőd.
Utcáról utcára haladsz, és egyre nagyobb az izgalom. Megmagyarázhatatlan. Aztán egy kanyar, és beérsz egy utca végére. Nem akármilyen utca az, az A utca. Ahogy haladsz előre egyre jobban érzed, hogy lassan itt van. Pulzus számod rohamosan elkezd emelkedni, pedig te nem mész gyorsabban, nincs emelkedő és szembe szél sem zavar téged. Aztán szíved majdnem kiugrik helyéről. Megpillantod azt a helyet. Nem állsz meg, mész tovább. Csak az idő lassul le, végül megtorpan egy pár percre. Édes emlékek, boldog órák. Nincs ott semmi dolgod, mész tovább. Tested előre, lelked visszanéz. Nehezen tudsz elszakadni. Azért sem állsz meg. Sőt! begyorsítasz. Magadhoz képest mintha repülnél. Aztán visszatérsz a jelenbe. Szívedbe zárod az utolsó pillanatot, és minden figyelmed az útra összpontosítod, mert Menni kell tovább!
Már messze jársz. Lassan eléred a célod, ahol várnak az újabb örömök. Cél közeledtével még jobban belehúzol. Napsütés, szélcsend, kihalt vidék. Mintha csak neked teremtették volna. Újabb utca vég, szíved megint hevesen ver. Vajon mi vár az ajtó mögött? Nem tudod, de egy biztos. Amiért ekkora utat tettél meg, az csak jó lehet.
„a nap kisüt a ház felett, és átfesti a színeket”
Először megírta, aztán rájött, hogy van egy jobb ötlete, de végül a jobb ötlet az rosszabb lett. Szóval maradt ez.
