Nem vagyok kritikus alkat. Inkább mondja el a művész, hogy mit is akart megmutatni tegnap este.
Kortárs zeneszerző próbálok lenni, de ha a zeném másnak tűnik, mint más kortárs zeneszerzők művei, az azért van, mert más 'kortárs környezetből' származom. Olyan kultúra zeneszerzője vagyok, amely a giccs, az erőszak és a túlfűtött szenvedélyek keveréke, és amelyet elkerült az opera és a szimfonikus zene. Amikor Monteverdi L'Orfeo című operáját írta, nálunk még ökör húzta ekével művelték a földeket, szarvasmarhát tenyésztettek és halásztak. És a zene hagyományosan az iváshoz kapcsolódott.
Az új albumom szerény hozzájárulás ehhez a hagyományhoz (vagy annak folytatása?). Ez egy élő felvétel Alkohol címmel, és két fejezetre bontható: az első a Sljivovica (sligovica), amely nemzeti italunkról, a szilvapálinkáról kapta a címét, és Gucában vettük fel 2007 nyarán. Guca egy kb. húszezer lakost számláló szerbiai kisváros, amelyben minden év augusztusában megrendezik a rézfúvósok versenyét.A verseny ideje alatt a város lélekszáma százötvenezerre nő, és az emberek - a perszelő hőségben sátraktól védve - isznak, sült húst esznek szerb módra elkészített káposztával, aztán isznak, zenét hallgatnak, majd újra isznak... hét napon át. A Gucában felvett dalokat még sohasem adták ki, és azt kell tudni róluk, hogy erős italok kíséretében kell hallgatni őket, illetve táncolni...
A második fejezet, a Champagne (pezsgő) bonyolultabb összetételű: ez egy hegedűverseny Balkán részfúvósokra, hattagú férfikarra és egy kis kamarazenekarra. A hegedűszólót háromféleképpen játsszák: klasszikus változata az európai keresztény hagyomány szerinti, a második a zsidó hagyomány szerint klezmer, a harmadik pedig a keleti változat. Ehhez gyengébb italok kellenek... és félhomály.
Goran Bregovic
Úgy mentem oda, hogy nem tudta, hogy mi lesz. Tudtam, hogy ki az a Goran Bregovic, de hogy az alkohol mit fog takarni... azt nem sajnos. Az előadás közben próbáltam megfejteni, hogy vajon miből jöttek ezek a dallamok, miről szólhatnak a szövegek, de nem sokra mentem vele. Sajnálom, hogy ezt a szöveget csak az éjjel olvastam el. Teljesen másképp hallgattam volna végig, hogy ha többet tudok a dolgok hátteréről.
A fergeteges hangulat pedig teljes mértékben meg volt! Táncra perdült a hangversenyterem, legalábbis a felső karzat biztos. Hallhattunk skót dudát, láttunk szerb népi viseletet, semmiből előbukkanó rézfúvósokat és egy nagy adag ízelítőt kaptunk a kultúrájukból. Ezennel elnézem, hogy Goran-nak, hogy tavaly nyáron leesett a cseresznyefáról és nem jött el Sopronba. Bár szerintem ezt a koncertet ülve is végig tudta volna nyomi...
