Az az általános megállapításom, hogy ha jön valami rossz, akkor azt követi 10 másik. Ma megdöntöttem. Yesssssss.

Ramaty hírek után útnak indultam. Már az jól esett, hogy BKV-n utazhattam. Hülyén hangzik, de így volt. Aztán sikerült féláron megkaparintanom álmaim bukóját (piros, ezüst, fekete kombinációban). Aztán kibeszéltem magamból amit lehetett.

- Nagyon hosszú a story.
- Nem baj, meghallgatom.
- 2,5 évvel nyúlik vissza.
- Az tényleg hosszú.
...
- Ennyi?!
- Eltudom én részletesebben is mesélni, ha akarod.

 

Végezetül, mikor már a szél elől bújtam el a buszmegállóba, szó szerint belefordultam az én kedvenc ex-amcsi focistámba, aki hamarosan el akarja hagyni az országot. Nagyon megörültem neki, de remélem még visszatér közénk.

Köszönet a családomnak, akik elviselnek, a bringa boltos srácnak, aki egy nagyot faragott az árból és olyan kedves volt, K-nak, aki meghallgatta balgaságom és egyéb okoskodásom, L-nek, aki jókor ment el kocsmázni, Makesznak, aki ma gondolt rám (és remélem, hogy augusztusban is fog :P), I-nek, aki meghallgatta délelőtti elégedettségem, és mindenki másnak, akiknek e ami nevezetes napom feleslegesen eszébe jutottam.