Ha már eljutottam oda ejtenék róla pár szót. Innsbruck-ról lenne szó.

Egyszerűen beleszerettem abba a városba. Első szembetűnő dolog volt számomra a kismillió bringás. Közlekednek biciklivel, mert megtehetik. Ott az emberek tolerálják a bringást, főut

akon is van bringaút. Sok helyen a parkoló autók és a járda között van a nekik kijelölt hely, amit én egy nagyon jó ötletnek tartok. Aztán ott az emberek nyugodt lélekkel kint hagyják a bringájukat. A szobánk ablakából ráláttunk a szemközti ház lakóinak bringáira, és azok éjjel nappal ott álltak a ház előtt, egyszerű sodronnyal lezárva. Nem a legújabb bringák voltak, de akkor is. Én biztos, hogy nem merném itthon kinn hagyni.

 Kedvenc bringásom egy snowboardos volt. Leszállt a hegyről jövő síbuszról, hóna alatt egy board-dal és fogta magát, felpattant a bringájára és ment tovább. Sportos életmód.

Ami engem még lenyűgözött, az a tündéri belváros. Annyira szépek ott az épületek. Inkább nem is nagyon fűznék hozzájuk semmit se, azt látnia kell az embernek.

Annyira látszik mindenen, hogy gondozzák a dolgokat, hogy törődnek velük. Nem hanyagolják el azt amijük van.

De itt szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy ez nem egy mesebeli város. Itt is vannak lepukkant helyek (csak azt kinek van kedve fényképezni?!) Greenpeace aktivisták, bevásárlóközpontok, összefirkált falak, hajléktalanok (bár akit én láttam, azt kinevezhetnénk kultúr csövesnek), spúr szállodások, kínaiak... stb. Semmi se tökéletes, de szívembe zártam ezt a várost.